Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

230 Hiteljog 344. azokat a későbbi 461. §-ban sem említi meg szó szerint, hol a külföldi biztosítási részvénytársaságokat, a 210., 211. §. követelményeinfelül, még a VII. cím határozatainak megtartására kötelezi. Azonban, ha a törvény erről kifejezetten nem rendelkezik is, nem szenvedhet kétséget, hogy a most említett hetedik cím határozatai a külföldi biztosítási szövetkezetekre is kiterjednek. E címnek sorban első szakasza (453. §.) ugyanis minden biztosítási vállalatot egyaránt felkarol, a 459. §. pedig a tartozásoknak a mérlegben való kimutatását szabályozó 1. pontjában a szövetkezetek számára határozott utasítást tartalmaz. Hogy pedig a biztosítási társaságokat terhelő ezek a rendszabályok nem szorítkozhatnak egyedül a belföldi szövetkezetekre, hanem a külföldi kölcsönös biztosító vállalatokra is alkalmazást találnak, szükségképen következik a nemzetközi jognak általában elismert abból az elvéből: hogy más állam honosai a hazai polgárok irányában kiváltságos állásba nem helyezhetők, s ehhezképest, a legtágasabb viszonosság esetében és értelmében sem élvezhetnek nagyobb jogokat, mint aminőkkel azon ország polgárai bírnak, amelyben saját honosságuk fenntartása mellett, üzletet alapítani kívánnak. Ezekkel szemben nem tartalmaz semmi újat a fennemlített 461. §-ának az a rendelkezése, hogy a biztosítási részvénytársaságok magukat a VII. cím határozatainak is alávetni tartoznak, mert fennebbiek szerint e kötelesség a külföldi biztosítási vállalatokat különbség nélkül, következőleg a részvénytársaságokat épúgy, mint a szövetkezetek és a biztosításokkal foglalkozó egyes vállalkozókat amúgy is terhelné. Abból tehát, hogy a fölösleges külön rendelkezés csak a külföldi bizt. részvénytársaságok megemlítésére szorítkozik, a külföldi biztosítási szövetkezetekre vonatkozólag sem az az előny le nem vonható, hogy azok a VII cím követelményeinek teljesítése nélkül is, Magyarországban működhetnek, sem az nem következtethető, hogy a 461. §. azáltal, hogy a külföldi biztosító szövetkezeteket is fel nem említi, azokat implicite az országban való működéstől kizárni akarta volna. Ez utóbbi feltevés mindenekelőtt a hermenentika azon alapszabályába ütköznék, mely szerint a homályos törvény akként értelmezendő, hogy egészben összhangzatos legyen; mert jelen esetben a kereskedelmi törvénynek ilyképen való magyarázata merőben