Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Általános szabályok 13 E. H. 1909. április 15-én, 220/1909. P. sz. Elnök: Gottl Ágoston kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Istvánffy József kir. kúriai bíró. Tényvázlat: R. V. és neje H, Cz. kir. közjegyző előtt közös végrendeletet alkottak, amelyben egész vagyonukra kölcsönösen egymást tették meg örökösül. R. V.-né H. Cz. Amerikába költözött s ott még férje életében, magát özvegynek adva ki, P. A.-val házasságra lépett. R. V. elhalván, utána örökösödni kíván neje: H. Cz. a végrendelet alapján, — testvére: P. M.-né pedig a törvény alapján. A pert a testvér indítja meg az újból férjhez ment özvegy ellen annak érdemtelenségét vitatván, kérte a végrendelet érvénytelenítését és törvényes öröklési jogának megállapítását. Mindkét alsóbíróság a keresetnek helyt adott, a kölcsönös végrendeletet hatálytalannak mondotta ki és a néhai R. V. hagyatékát törvényes öröklés címén a felperesnek átadni rendelte. A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A régi hazai törvények célzatának s az azokban nyilvánuló elvi alapnak megfelelően kifejlődött joggyakorlat a házastársaknak a házaséletet ethikai alapjában megtámadó cselekményeit a büntető úton kiszabandó büntetésen felül még magánjogi következményekkel, nevezetesen a hitvestársi viszonyból eredő jogok elvesztésével is sujta s ebből folyólag a házasság erkölcsi alapját durván megsértő ilyen cselekményeket a hitvestárs vagyonában való örökösödésből megfosztó esetek közé sorozza. A válaszirathoz E) alatt csatolt, közokiratot képező házassági tanúsítvánnyal bizonyítva van, hogy alperes férjének az örökhagyónak 1905. május 9-én bekövetkezett halála előtt több mint négy hónappal: 1905. január hó 20-án, tehát amidőn még az örökhagyóval érvényes házassági kötelékben állott, — Newyorkban, Amerikában magát özvegynek adva ki, az érvényes házasság megkötésére rendelt alakiságok megtartása mellett P. Á.-val újból házasságra lépett. Minthogy pedig alperesnek ez a cselekménye az örökhagyóval fennállott érvényes házasság erkölcsi alapját durván megsértette, az örökhagyó után örökösödésre érdemtelenné vált és a végrendelet, amellyel az örökhagyó alperes mint hitvestársát hitvestársi kötelességek teljesítésének megjutalmazásául kívánta örökösévé tenni, hatályát vesztette.