Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)
sz. Segédszemélyzet 189 mely szerint az alperes a szolgálati viszonynak az ő részéről történt felbontása esetén 30.000 márka kötbér terhével eltiltatott attól, hogy a szerződési viszony megszűnésétől számított három éven belül bármilyen minőségben olyan cég szolgálatába lépjen, mely a felperes által készített gyártmányok bármelyikének előállításával foglalkozik, joghatállyal nem bír; mert a fentidézett tiltó jogszabályba ütközik. Az A) alatti szerződés eme rendelkezésének nem tulajdonítható a másodbíróság ítéletében meghatározott az az értelem, hogy az alperes ezzel a Németországban lévő versenyvállalatoktól tiltatott el. A szerződések értelmezésénél ugyanis a felek szándéka az irányadó. A jelen esetben azonban a felek egyike sem vitatta azt, hogy a szerződéskötéskor fennforgott szándékuk szerint a szóbanforgó tilalom valamely földrajzi vagy politikai területre szorítkozott, sőt ellenkezően a felperes kereseti igényét, az alperes pedig a kikötés hatálytalanságára alapított védekezését épen a tilalom területi korlátlanságából vezette le. A kir. Kúria is azért tekinti a vitás kikötést érvénytelennek, mert az semmiféle területi korlátozást nem tartalmazván, akként értelmezhető, hogy a felperes három év tartamára, tehát aránylag hosszú időre el akarta zárni az alperest attól, hogy a világversenyre való tekintettel, bármely bel- vagy külföldi zománcedény-gyárban megszokott munkakörében, sőt egyáltalán bármely minőségben alkalmazást nyerhessen. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az alperes régebbi foglalkozására és tanulékonyságára támaszkodva másféle iparágban is kereshetett volna alkalmazást, de ez, amint az a tanuk vallomásából is megállapítható, mindenesetre átmeneti nehézségekkel lett volna egybekötve s ezenfelül a munkatalálás esélyét is nyilvánvalóan szerfelett leszálította volna; már pedig az iparszabadság elvébe nem csupán azok a versenytilalmi megállapodások ütköznek, melyek az ipari alkalmazott megélhetését lehetetlenné teszik, hanem azok is, melyek azt méltánytalanul és jelentékenyen megnehezítik. A most kifejtett szempontból az A) alatti szerződés 4. pontjában foglalt annak a további kikötésnek, mely szerint az alperes arra kötelezte magát, hogy sem szolgálati ideje alatt, sem az annak felbontásától számított három éven belül, azokat az ismereteket,