Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

188 Hiteljog 322. keresetében a kötbért követeli. Alperes vitatta, hogy a szóbanforgó kikötés, mint az alkalmazott boldogulását jelentékenyen megnehezítő, nem érvényes. Az is vita tárgyát képezte, hogy a hazai jogot, vagy pedig a német jogot kell-e alkalmazni. Mindhátom bíróság elutasította a felperest keresetével és pedig a m. kir. Kúria a következő indokokból: Az iparszabadság védelmét célzó, kényszerítő jellegű hazai jogszabályok a hazai bíróság által a döntése alá kerülő minden egyes esetben alkalmazandók, tekintet nélkül arra, hogy annak a külföldi államnak a joga, melynek a peres felek alattvalói és amelynek területén az elbírálandó jogügylet létrejött, hasonló jogszabályt tartalmaz-e avagy sem. Ezek szerint a felek között létrejött A) alatti szolgálati szerződés vitás kikötésének elbírálásánál nem mellőzhető törvénykezési gyakorlatunkban elismert az a jogszabály, amely szerint az ipari vállalkozó és alkalmazottja között létrejött és az alkalmazottat az alkalmaztatás megszűnte utáni időre ipari tevékenységében korlátozó megállapodás érvénytelen, ha a korlátozás tartalmánál vagy terjedelménél fogva az alkalmazott boldogulását jelentékenyen megnehezíti. Ez az álláspont nem zárná ugyan ki a német jognak a peres felek között fennállott szolgálati szerződésre való alkalmazását abban az esetben, ha ez a külföldi jog az iparszabadság védelmére még hathatósabb, az alperes, mint ipari alkalmazottra, még kedvezőbb rendelkezést tartalmazna; mert a felperes, mint németországi részvénytársaság, s az alperes, mint német alattvaló, a Németország területén fennállott jogviszonyuk szabályozásánál nyilván a német jogot vették alapul. Minthogy azonban a német keresk. törvénykönyvet életbeléptető törvény (Einführungsgesetz zum Handelsgesetzbuch vom 10. Mai 1897) 9. cikkének II. pontja által a német iparrendszabály (Gewerbeordnung) 132. §-ának f) pontjaként megalkotott s az alperes által elleniratában helyesen idézett jogszabály tartalma hazai szokásjogunk fentebb jelzett rendelkezésével lényegileg teljesen megegyezik: annálfogva valamely különleges külföldi jogszabály alkalmaztatásának a kérdése ezúttal fenn nem forog. Ennek előrebocsátásával a kir. Kúria úgy találja, hogy az A) alatti szolgálati szerződés 4. pontjában foglalt az a korlátozás,