Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)
148 Magánjog 294. engedett ingatlan vagyonának felerészére, mely jog telekkönyvileg is bekebeleztetett. Utóbb az örökhagyó, akinek két szükségörököse van: a felperes s az alperes összes vagyonát visszteher nélkül az alperesre ruházta, mely átruházás a felperes kötelesrészét 6értvén, kötelesrésze kiadását per útján követeli az alperestől. A sz.—i kir. törvényszék kötelezi alperest, hogy a ráruházott vagyon összértékéből felperes kötelesrészét 15 nap alatt fizesse meg, a bekebelezett haszonélvezeti jogról nem tesz említést, A sz.—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az a körülmény, hogy az alperes a reá átruházott ingatlanok felerészét csak az örökhagyó halálával vehette birtokába, a másik felerészével pedig máig sem rendelkezhetik, nincs befolyással arra, hogy a kötelesrész kiszámításánál az átruházáskori érték eme körülményekre való tekintet nélkül vétessék alapul: nincs pedig azért, mert alperes a reá átruházott ingatlanok értékében így is jóval nagyobb értékben részesül, mint az átruházás folytán kötele.srészében sérelmet szenvedett felperes. A m. kir. Kúria a másodbíróság ítéletét az elsőbíróság ítéletére is kiterjedő azzal a változtatással hagyja helyben, hogy alperes kötelesrész-tőkeösszegének felerészét csak N. B. haszonélvezeti jogának megszűnése napjától számított 15 nap alatt tartozik az ettől a naptól számított kamattal együtt a felperesnek megfizetni. Indokok: Alperes a reá örökhagyórészből átruházott vagyonnak csak felerésze iránt rendelkezhetik korlátlanul, ugyané vagyonnak másik felerésze pedig az örökhagyónak az átruházás ideje előtt bekövetkezett intézkedése alapján N. B., tehát az alperessel kötött ügyleten kívül álló személy javára, annak élete fogytáig* tartó haszonélvezeti joggal lévén terhelve, e teherre való figyelemmel, mely az alperes rendelkezési jogát a reá átruházott vagyon felére nézve korlátolja, és neki erészben a birtoklást lehetetlenné teszi, miáltal e vagyonrész értéke is, tekintettel arra, hogy a bekebelezett haszonélvezeti jognak időtartama meg nem határozható kisebb, mint az ezzel meg nem terhelt másik felerészé, s ez az értékkülönbözet ma még meg nem határozható, következésképen e fél vagyonrész mindaddig, míg erre a haszonélvezeti jog fennáll, értéket egyik peres félre sem képez: meg kellett állapítani azt, hogy a felperesnek megítélt kötelesrész fele csak az említett haszonélvezeti jog megszűnésekor váland esedékessé.