Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)
122 Magánjog 279. Az elsőbíróság az utóöröklési jog telekkönyvi feljegyzésének helyt adott, úgy azonban, hogy a bejegyzésben alperesnek mint első örökösnek szabad rendelkezési joga fennhagyassék, kiindulva abból, hogy a felperesek javára tett utóörökösnevezés az alperes szabad rendelkezési jogát egyáltalában nem korlátolja. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta, de azzal a kiegészítéssel, hogy a szabad rendelkezési jog az élők között köthető jogügyletekre értendő, halálesetre szóló intézkedésekre azonban ki nem terjed; mert az ügy eldöntésénél egyedül irányadó végrendelet alperesnek szabad rendelkezési jogát nem korlátolja, a szabad rendelkezés azonban az utóörökösök kirendelése következtében akként értelmezendő, hogy alperes a férjétől örökölt ingatlanokat tetszése szerint használhatja, megterhelheti, sőt el is adhatja, de felpereseknek utóöröklési jogát arra a vagyonra, amit férjétől örökölt és ami abból az ő halálakor még meglesz, alperesnek halála esetére szóló intézkedéssel megszüntetni, vagy csorbítani joga nincs; megjegyeztetvén, hogy az elsőbíróság ítélete csak abban a rendelkezésben fellebbeztetett meg, amely szerint alperesek szabad rendelkezési joga fenntartatott. Határozat: A m. kir. Kúria a másodbíróság ítéletét azzal a kiegészítéssel, hogy az alperes javára a másodbiróság részéről megállapított szabad rendelkezési jog csak a visszterhes ügyletekre terjed ki, — helybenhagyja indokai alapján és azért; mert midőn az utóöröklés csak arra a vagyonra van rendelve, amely az örökhagyó hagyatékából az előörökös halálakor megmaradt, az utóöröklésnek lényege épen abban áll, hogy erre a vagyonra az öröklés szabályozása az örökhagyó és nem az előörökös intézkedésén alapuljon; következően az előörököst erre a vagyonra a halálesetre szóló rendelkezés joga meg nem illeti; mert továbbá a végrendelet érvényessége folytán felpereseknek csak ahhoz lévén joga, amit részükre az örökhagyó rendelt, e rendelésnek az alperes élők közti rendelkezéseitől függő tartalmával és eredményével beérni tartoznak, s igy nem jöhet figyelembe az, hogy az örökhagyó hagyatékából az alperes halálakor esetleg mi sem lesz meg s ezáltal az utóörökléc meghiúsul; és végül, mert a kiegészítés a másodbíróság ítéletének erészben alperes által meg nem támadott indokolásában kifejezett jogi álláspontnak megfelel, de ez az álláspont a másodbíróság ítéletének rendelkező részében kifejezésre nem jutott,