Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 115 sítés kimeríttetett-e azáltal, hogy ezek az ingatlanok 0. J.-ról fiára A.-ra és erről P.-re átháramlottak. A kir. Kúria ezt a kérdést igenlőleg döntötte el; mert O. J. végrendeletének abból a tartalmából, amely szerint örököseivé fiát P. és A.-t, ezekután pedig fiutódaikat nevezte meg, — kétségtelen, hogy utóörökösül P. és A.-nak fiutódai vannak kirendelve; de mert A. fiutódok nélkül halt el, hagyatéka a legközelebbi fiágiutódra vagyis P. testvérre csakis utóörökösödés címén szállott át, ehhez képest a „n.—i" 246. számú tljkvben foglalt ingatlanokra nézve az utódörökösödés egy ízben már érvényesült és így ezek az ingatlanok a további helyettesítés korlátja alól felszabadulván, azokra nézve törvényes örökösödésnek van helye; miért is részben helyes az alsóbíróságoknak az a döntése, amely szerint ezeket az ingatlanokat egy-egy ötödrész arányában a felpereresek javára megítélte. 277. szám. Az örökhagyó akarata a lehetőség határai közt érvényre juttatandó; Hitbizomány következéskép habár örökhagyó akarata a maga teljes egészében végre rendelése nem hajtható, végrehajtandó addig a határig, ameddig azt a törvény, mint utóöröilletve az ezt pótló joggyakorlat megengedi. kösnevezés. E. H. 1902. november 25-én, 6453/1901. P. sz. Elnök: Szabó Miklós a kir. Kúria elnöke. Előadó: Ádám András kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Az 1887. október hó 20-ik napján elhalt örökhagyó után törvényes örökösödésre hivatva voltak két életben levő leánya: a felperes és az alperes, továbbá az örökhagyó előtt elhalt leánytól származott nőunoka, a II. r. alperes. Örökhagyó az 1884. október 17-én készített és alakilag nem kifogásolt végrendeletének első pontjában akként rendelkezett, hogy ebben a pontban felsorolt vagyona korelsőbbségen nyugvó hitbizománnyá (majorátus fidei commissum) alakítandó át a hitbizomány birtokosainak és várományosainak sorrendjét pedig akként határozta meg, hogy első hitbizományi birtokosul az I. r. alperestől elsőszülöttként származó fiunokáját, a II. r. alperest jelölte meg azzal, hogy utána a hitbizomány birtokába ennek korelsőbbség szerint következendő férfiörökösei, vagyis ennek legidősebb fia és fiának az ági örökösödésben mindenkor legidősebb fiutódai, és elsőszülött fiának férfiörökösökben leendő magvaszakadtával másodszülött fia és illetve ennek hasonsorrendben következő férfiutódai lépnek, a II. r. alperesnek törvényes fiutódok nélkül leendő elhunyta vagy fiutódai8*