Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 107 hagyó intézkedésében foglalt hallgatólagos helyettesítés alapján az anyjok megürült örökrésze ő reájok szállott; ellenben alperesek azt vitatták, hogy 5.-nek megürült örökrésze növedékjog címén a lemondásra való tekintettel őket és az időközben elhalt C. örököseit illeti meg; esetleg amennyiben növedékjog megállapításának helye nem lehetne, annyiban a megürült örökrészre a törvényes örökösödés rendje volna megállapítandó. Mindhárom bíróság megegyezett abban, hogy a felperesek által vitatott helyettesítés megállható alappal nem bír, s ebből folyólag az elsőbíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a megürült örökrész növedékjog címén az együttesen megnevezett társörökösöket illeti meg, s ehhezképest azt A. lemondó nyilatkozatára való tekintettel 2A részben D. I. alperesnek, 7± részben E. II. r. alperesnek és ugyancsak 7* részben az időközben elhalt C. örökösének ítélte meg. Ezzel szemben a másodbíróság abból kiindulva, hogy növedékjognak helye nem lévén, a megürült örökrészt a törvényes öröklés rendje értelmében a D. javára történt lemondásokra való tekintettel 3A részben D. I. r. alperesnek és 1U részben anyjuk jogán felpereseknek ítélte meg; mert örökhagyó végrendeletében a vagyonából a hagyományok kifizetése után fennmaradó értékre megnevezett örököseinek örökrészét a jelzett érték 7B—7B-ében meghatározta; tehát amennyiben közülük B. az örökhagyó előtt halt el s emiatt az örökséget el nem fogadhatta, a megürült örökrészre a növedékjog alapjául az általános örökösök jogosítottakul fel nem ismerhetők, mivel a végrendelet alapján amaz értékből 7B—7& résznél többre igényök nem lehet, hanem az csak örökhagyó törvényes örököseire szállhat. A másodbíróság ítélete ellen csupán felperesek fellebbeztek Határozat: A m. kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Örökhagyó a hagyományok és terhek kielégítése után fennmaradó hagyatékára, végrendeletének XV. pontja szerint A., B., C, D. és EA rendelte örökösül s ezzel kifejezést adott abbeli akaratának is, hogy hagyatékának ez a része törvényes örököseire ne szálljon; következően nem felel meg az örökhagyó akaratának, ha a fentebb említett végrendeleti örökösök egyikének megürült örökrésze a törvényes örökösöknek ítéltetik meg.