Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

106 Magúnjog 274. hogy utóörökösnek más, mint a magyar állam kirendelve nincs, s ezen öröklési joga csak bizonyos megszorításokkal, egyebek közt II. r. alperes haszonélvezeti joga által van korlátozva. Nem áll továbbá azon felperesi érvelés sem, mintha örökösül nem a magyar állam, hanem a végrendeletben említett közművelődési célok volnának tekintendők, melyek azonban részletesen meg nem jelöltetvén, a végrendeletnek hatálya nem lehetne; mivel a végrendelet világos szavai szerint örökösül a magyar állam van kijelölve, amin nem változtat az, hogy az örökös az egész örök• ' séget egy bizonyos részben az ő belátására bízott célra fordítani köteles, mert ez nem egyéb, mint az öröklésnek meghagyás által történt korlátozása, ami a .törvény szerint épúgy meg van engedve, mint az öröklésnek bárrnely más megengedett feltételtől függővé tétele. Érvényükben fenntartván a végrendelet 6. és 7. pontjaiban foglalt rendelkezések, az ezen pontokkal kapcsolatban a végrendelet 8. és 9. pontjában tett rendelkezések is fenntartandók voltak. 274. szám. Örökös A növedékjog az örökhagyó valószínű akarata értelmében bíráSvedékjoga. landó meg, eszerint arra elsősorban azok vannak hivatva, akiket az örökhagyó ugyanarraTa hányadrészre vagy ugyanarra a vagyontárgyra együttesen nevezett örökösül (re conjuncti). E. H. 1901. június 20-án, 2579/190!. P. sz. Elnök: Németh Lajos kir. kúriai bíró. Előadó: Somogyi Mihály kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Az 1891. május hó 9-én elhalt örökhagyó végrendeletének XV. pontjában akként rendelkezett, hogy a hagyományok és terhek kielégítése után fennmaradó vagyonom, tehát bármi néven nevezendő ingó és ingatlan vagyonom osztassék öt részre A., B„ C, D. és E. között. Ezek közül a másodhelyen megnevezett B. még az örökhagyó előtt 1891. március hó 10-én halt el; törvényes örökösei három gyermeke, a felperesek; a harmadik helyen megnevezett C. már az örökség megnyílta utáni időben hunyt el, aki a per adataiból kitetszőleg B. férje és felperesek apja lehetett; az első helyen megjelölt A. öröklési igényeiről lemondott D. javára és ugyancsak az ő javára mondott le az egyik a törvénynél hivatott örökös is. B.-nek igazolt örökösei D. és E. alperesek ellen folyamatba tett keresetükben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az örök-