Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 105 foglaltatik ebben a kikötésben erkölcstelenség, sem az áttérést akadályozó tilalom. Erkölcstelen volna a vallás elhagyására való kényszerítés, de abban valakit megtartani erkölcsös szándék; I. r. felperesnek gyermekei az előírt kor elértével, az említett végrendeleti intézkedés mellett is, a vallást, a lelkiismeret szabadságát meggyőződésük szerint gyakorolhatják és akiben a meggyőződés oly erős, hogy benne uralgóvá lesz, az követni fogja azt a vele járó vagyoni hátrányok dacára is. De nem áll ellentétben a végrendelet 6. pontja az 1868. évi LM. t.-c. 1. §-ával sem. Ez a szakasz csak a vallás és lelkiismeret szabadságát biztosítja, de korlátozó magánjogi feltétel érvénytelenségéről nem szól. Nem létezik pozitív magyar törvény, mely ily korlátozó feltétel kikötését tiltaná. Mindenki, amennyiben végrendelkezési képességgel bír, vagyonáról végrendeletileg szabadon és korlátlanul intézkedhetik, kivéve azt az esetet, melyről az ideiglenes tvk. szabályok 7. §-a szól. Ezen szakasz szerint abban az esetben, ha az örökhagyónak leszármazó egyenes örökösei vannak, a végrendelet ezek törvényes osztályrészét nem érintheti. Úgy, de a kérdéses végrendeleti intézkedés az örökhagyó fiának, illetve törvényes osztályrészét nem sérti, sőt örökhagyó végrendeletének 6. pontjában azoknak a törvényes osztályrészhez való jogukat nyíltan elismeri és fenntartja, amennyiben áttérés esetében vagyonának csak felére nézve rendeli alperest, a magyar államot I. r. felperes után utóörökösül, ezt pedig neki tennie a hivatolt törvénynél fogva szabad volt. Nem változtat a dolgon semmit az, hogy a végrendeletben foglalt feltétel I. r. felperes akaratától független, mert ilyen feltételnek kiszabása tiltva nincsen. Ezeknél az okoknál fogva tehát a felpereseket a végrendelet 6. pontjában foglalt rendelkezés érvénytelenítésére irányzott keresetükkel elutasítani kellett. De elutasítandók voltak felperesek keresetüknek azon kérelmi részével is, mely a végrendelet 7. pontjában foglalt rendelkezésnek ís érvénytelenítését célozza; mert az a kifogás, mintha alperes másodsorban, t. i. örökhagyó özvegye után volna utóörökösül kijelölve, meg nem áll, mivel ez a végrendelet világos szavaival ellenkezik, melyek szerint az itt kérdésben forgó esetben a hagyatékot élethossziglani haszonélvezeti joggal H. r. felperes, tulajdonjoggal pedig a magyar állam öröklendi, s a tulajdonjognak a haszonélvezeti jogtól történt ezen világos megkülönböztetéséből kitűnik,