Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

104 Magánjog 273. tését célozza, amely azonban csak királyi jóváhagyás mellett bírna jogi érvénnyel. A másodbíróság pedig a 6-ik pontban foglalt rendelkezést azért tekinti érvénytelennek, mert a vallás és lelkiismeret szabadsága az egyénnek olyan elidegeníthetlen és törvény által biztosított személyes joga, melyet semmiféle rendelkezésekkel korlátozni és gyakorlását vagyoni hátrányokkal sújtani nem lehet és habár igaz, hogy ezzel a rendelkezéssel I. rendű felperesnek lelkiismereti szabadsága érintve nincs, de meg van támadva a szabad áttérés törvény által biztosított jog általában és meg van támadva különösen az utódok vallási és lelkiismereti szabadsága. A végrendelet 7-ik pontjában foglalt rendelkezés pedig a másodbíróság álláspontja szerint azért érvénytelen, mert örökhagyó ezen rendelkezése kétfokú hitbizományi rendelést foglal magában, hazai joggyakorlatunk értelmében azonban csak a közvetlen örökösnek rendelhető utóörökös, további helyettesítés nem lévén megengedve. Határozat: A m. kir. Kúria mindkét alsóbíróság ítéletének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel elutasította, Indokok: A végrendelet 6. pontjában foglalt az a rendelkezés mely szerint örökhagyó protestáns vallású fiának, az I. r. felperesnek, örökösödési jogát arra az esetre, ha azon leszármazói, kik a törvénynél fogva az ev, ref. vallás követésére utalvák, az ő életében más vallásra térnének át, csak a törvényes osztályrészre szorította és a törvényes osztályrészen felüli vagyonban hitbizományi helyettesül a magyar államot rendelte; ha pedig I. r. felperes gyermekei az ő halála után lépnének át más egyház kebelébe, az esetben I. r. felperes gyermekei örökségi osztályrészét szorította a törvényes osztályrészre, hitbizományi helyettesül ez esetben is a magyar államot rendelvén el, sem a jó erkölcsökbe, sem a törvénybe nem ütközik. Örökhagyónak ezen rendelkezésében csak az a szándék, illetve kívánság nyilvánul, hogy I. rendű felperesnek azon gyermekei, kik születésüknél fogva az általa és ősei által is követett ev. ref. vallás követésére utalvák, ebben a vallásban megmaradjanak. Midőn örökhagyó ezt a rendelkezést tette, kétségtelenül előtte lebegett az a gondolat, hogy a vallásváltoztatás nem mindig benső meggyőződésből, hanem sokszor külső és világi indokok behatása alatt történik, az ily vallásváltoztatást megnehezíteni kívánta az örökhagyó akkor, amidőn az áttéréshez anyagi hátrányt kötött. Nem