Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

4 Magánjog 202. Az elsöbiróság a kérdésben forgó fél hagyatéki vagyont a három ágból származó unokáknak ítélte meg, azzal, hogy a II-od és Ill-ad ágbeli unokák öröklési jogát az ugyanazon ágban még netalán születendő unokák utóörökösödési jogával korlátozta; viszont mind a három ágnak öröklési jogát a hagyatéki vagyon egy negyedrészének a IV-ik ághoz tartozó unokától netán származandó gyermekek utóörökösödési jogával korlátozta. Az .elsőbíróság ítélete nem tartalmaz indokot arra nézve, hogy a még netalán születendő gyermekeket miért minősíti utóörökösöknek, hanem csupán a végrendelet rendelkezéseinek ismertetése után azt a kijelentést tartalmazza, hogy azokból folyóan a rendelkező rész értelmében volt az öröklési, illetőleg utóörökösödési igény megállapítandó. A másodbiróság ezzel szemben az elsőbíróság ítéletében körülírt hagyatéki fél vagyonra nézve az öröklési jogot áganként 1 4—74-ed részben és pedig úgy a már életben lévő, mint a még születendő gyermek javára ítéli meg azzal, hogy amennyiben a IV-ik ághoz tartozó unoka törvényes gyermekek hátrahagyása nélkül halna el, az ezek javára megítélt 74-ed rész az I., II. és III. ágakhoz tartozó örökösök javára fog hárulni. Ebbeli jogi álláspontját azzal indokolta meg, hogy mivel az örökhagyó leányának halálával az örökhagyó nővérének unokáira nézve az örökösödési jog megnyílott, a már életben lévő unokáknak a még születendők a dolog természete szerint nem utóörökösei, hanem örököstársai lesznek; amiből folyik, hogy azok javára szintén az öröklési jogot és pedig törzsenként egyenlő arányban kell megítélni. A kir. Kúria a másodbíróság ítéletétől eltérően az elsőbíróság ítéletének jogi álláspontját tette magáévá és ehhez képest a hagyatéki vagyon felére az öröklési jogot az I., II. és III. ágból származó és életben lévő unokák javára, de a II., III. és IV-ed ághoz tartozó gyermekek törvényes házasságából netán származandó gyermekek részére biztosított utóörökösödési joggal korlátozottan ítélte meg. Az öröklési jog természetéből folyó szabály, hogy eltekintve a jogi személyektől és az örökhagyó hajálakor már megfogant méhmagzatnak törvényeink áltál szabályozott különleges helyzetétől, az örökség rendszerint csak az örökhagyó halálakor élő személy javára nyílhat meg: amiből következik, hogy az örökhagyó halála-