Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Általános szabályok 5 kor még nem létező meg sem fogant személy örökös nem lehet; következőkép a még meg nem született és meg sem fogant személyek örökösül való kijelölése csak mint utóörökös nevezés bír joghatállyal Helyes a másodbíróságnak az a megállapítása, hogy az örökhagyó leányának leszármazók hátrahagyása nélkül bekövetkezett elhalálozásával az örökhagyó nővére unokáira nézve az örökösödési jog megnyílt, de ebből a tényből az előbb vázolt jogszabály szemelőtt: tartásával az következik, hogy ez a jog csupán a már életben lévő unokákra nézve nyilt meg, ez az örökösödési joguk azonban az esetleg még születendő unokák utóörökösödési jogával korlátozva van. 203. szám. Öröklési képességgel bír mindenki, akinek szerzési képessége Öröklési van és így a külföldiek is a viszonosság feltétele mellett képesség. E. H. 1888. december 11-én, 2242/1888. P. sz. Elnök: Balásy Antal kir. kúriai bíró. Előadó: Czorda Bódog kir. kúriai bíró. Tényvázlat: G. S. örökhagyó Budapesten halt el 1880. évi március 28-án, végrendelet nélkül. Hagyatékára nézve felperesként perrel lép fel az örökhagyó testvérének hét leszármazottja, akik közül hat szerbiai, a hetedik pedig romániai alattvaló. Az alperesek elsősorban felperesek kereshetőségi joga ellen emelnek kifogást azon az alapon, hogy a felperesek, mint szerbiai illetve romániai alattvalók az örökhagyó, mint magyarországi alattvaló után öröklési joggal nem bírnak. Az elsőbíróság az alpereseknek ezt a kifogását elutasította a következő indokolással: Hazai törvényeink, nevezetesen a jelenleg érvényben levő országbírói értekezleti javaslatok szerint külföldiek nincsenek kizárva a magyar alattvalók utáni örökösödésből, azok örökösödési joga érvényesítéséhez csak akkor szükséges az ő hónuk és a Magyarhon közti viszonosság létezését bizonyítani, ha ennek létezése tekintetében kétely merül fel. Tekintve azonban, hogy a török uralom alóli felszabadulás óta Magyarország, Szerbia és Románia közt nemzetközi szerződések jöttek létre, melyek által nemcsak állami érdek megóvása céloztatik, hanem egyszersmind az alattvalók jogainak érvényesítése kölcsönösen szabályoztatik, amint azt az 1871. évi július 12-én 12.055. sz.,