Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 97 minélfogva a végrendeletet tartalmazó borítéknak még ezenfelül hivatalos lepecsételése is szükségtelen volt annál is inkább, mert a 24. §-nak ebbeli rendelkezése, a törvényszakasz szövegéből kivehetőleg csak olyan végrendeleteknél alkalmazandó, melyet a közjegyző maga zár be a borítékba. Minthogy pedig a közjegyző az ekként átvett és a végrendeletet tartalmazó borítékot, azon keresztül húzott zsinórral a felvett jegyzőkönyvhöz tényleg oly módon pécsételte le, hogy annak eltávolítása és mással való helyettesítése, — akár pedig a végrendeletnek a borítékban való elcserélése kizártnak tekintendő és minthogy ezirányban az egész eljárás folyama alatt aggály fel nem merült, a közjegyzőnek azokat a mulasztásait is, hogy a borítékkal együtt, az abban volt végrendeletet is nyilván véletlenül át nem fűzte és a zsinórt a borítékhoz hozzá nem pecsételte, a végrendelet érvényére befolyással nem bíró oly lényegtelen körülményeknek tekintendők, amelyeknek alapján a végrendelet joghatályát megtámadni nem lehet. 270. szám. Az írásbeli magánvégrendeletekre nézve az 1876 : XVI. t.-c. 5. Közjegyzőnél §-ában megszabott azt az érvényességi kelléket, amely a végrendelkező letett végrennévaláírásának tanuk előtti megtételére, vagy annak elismerésére vonat-delet, kőzik, nem pótolja sem az, hogy a végrendelkező a tanuk előtt egy más alkalommal felmutatott végrendeletet sajátjának elismerte, sem az, hogy a végrendeleten lévő névaláírás nem kétséges, sem az, hogy a közjegyző előtti letételnél az aláírás valódiságát elismerte. E. H. 1908. október 21-én, 4446/1908. P. sz. Elnök: Istvánffy József kir. kúriai bíró. Előadó: Szalay Tamás a kir. Kúriához kisegítőül beosztott ítélőtáblai bíró. Tényvázlat: Az 1905. január hó 25-én elhalt örökhagyó az 1904. december hó 8-án négy tanú jelenlétében készült és általa önkezűleg aláírt írásbeli magánvégrendeletét még ugyanazon a napon ugyancsak a négy végrendeleti tanú jelenlétében a kir. közjegyzőnél letette, mely alkalommal a másodbíróság ítéletének indokolásából kitetsző tényállás szerint örökhagyó elismerte azt, hogy a letett végrendeletet a négy végrendeleti tanú jelenlétében ő írta alá. A végrendelet érvényessége azon az alapon támadtatott meg, mert az nélkülözi az 1876 : XVI. t.-c. 5. §-ában előírt azt az érvényességi kelléket, amely szerint magán az okiraton a végrendeleti tanuk által kell bizonyítva lenni annak, hogy az örökhagyó a . 7