Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

82 Magánjog valamint a fellebbezési bíróság által elutasíttattak; a felperesek által beadott felülvizsgálati kérelmet pedig a kir. ítélőtábla elutasította azzal az indokolással, hogy az 1881: LX. t. c, rendelkezéseiből és azok szelleméből levonható jogszabály az, hogy az ingatlannak bírói árverési vevője nem kutathatja és nem tartozik kutatni, vájjon a bíróság által elrendelt árverés helyes alapon lett-e elrendelve, s ehhez képest a keresetnek az árverési vevőre vonatkozó része csak akkor vezethetne sikerre, ha bebizonyítható volna, hogy az árverési vevő a végrehajtatóval összejátszva csalárdul járt el abból a célból, hogy felperesnek jogelődjét tulajdonától jogellenesen megfossza, ami azonban nem is állíttatott, tehát tényképen megállapítható sem volt. Kimondotta továbbá a kir. ítélőtábla ítéletének indokolásában, hogy «az árverési vevő rosszhiszeműségének megállapítására különben sem alkalmas annak a ténynek puszta tudata, hogy a bírói árverésen talán nem a végrehajtást szenvedő, hanem azzal azonos nevű más harmadik személy ingatlanát árverezik el». A nevezett kir. ítélőtábla elnökének jelentése szerint a kir. ítélőtábla gyakorlatát e részben állandónak lehet tekinteni. A m. kir. Kúria elnöke 1913. évi május hó 16-án 838, eln. 1913. sz. a. kelt rendeletében a vitás és a fent előrebocsátott szövegben megállapított elvi kérdés eldöntését szükségesnek találta. A kérdés lényege az, hogy a rosszhiszemű szerzésre vonatkozólag fennálló általános jogszabályok az ingatlanok bírói árverési vételénél is nyerhetnek-e és mennyiben alkalmazást ? Az általános jogszabályok szerint a jogok szerzésére irányuló jogügyleteknél a szerző jóhiszeműsége kívántatik meg, minek hiányában a szerzés rosszhiszeműnek tekintetik s amenynyiben rosszhiszemű, a kötött jogügylet az az által jogaiban sértett harmadik személy irányában hatálytalan s mint ilyen megtámadható. Általános jogszabály továbbá az is, hogy a rosszhiszemű szerzővel egyenlő elbánás alá esik az is, aki abban a tekintetben, hogy a szándékolt jogügylet harmadik személy jogos igényét jogtalanul meg ne sértse, gondatlansággal jár el, mert az általános jogszabályok értelmében a jogügyletek megkötésénél mindenki azt a gondosságot tartozik kifejteni, amelyet az adott