Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

s\. A tulajdon 83 viszonyok között az élet felfogása szerint rendes embertől általában elvárnak. Aki pedig ezt a gondosságot elmulasztja, azt vétkes gondatlanság terheli. Nincsen oly jogszabályunk, amely a bírói árverésen való vétel esetében a vevőre nézve az említett általános jogszabályok alól kivételt állapítana meg. Ehhez képest az árverési vevő vétele is nemcsak akkor támadható meg, ha az árverési vevő egyenesen harmadik személy jogainak kijátszására jogellenesen jár el, hanem akkor is, ha az árverési vevő harmadik személy tulajdonjogáról, vagy jogos tulajdoni igényéről tudomással bírt, vagy e tekintetben azt a köteles gondosságot, amely az adott viszonyok között a rendes embertől árverési vételnél is elvárható, elmulasztja. Habár a bírói árverésnek, mint a törvényben előírt eljárási szabályok megtartásával foganatosítandó bírói cselekmények jogi természeténél fogva, mely szerint az lehetőleg a legnagyobb nyilvánossággal foganatosítandó, s mely szerint a törvény aziránt is széleskörű rendelkezéseket tartalmaz, hogy harmadik személyek jogai sérelmet ne szenvedjenek, illetve lehetőleg orvosoltassanak, az árverési vevőtől a gondosságnak azt a mérvét nem is lehet megkövetelni, amelyet magániigyleteknél általában megkövetelünk ; s habár a bírói árverés nyilvánosságával és közhitelességével ellenkeznék is, hogy a venni szándékozók harmadik személyek esetleges igényei tekintetében kutatásokat, utánjárásokat kénytelenek legyenek teljesíteni: mindazonáltal, ha az árverésj vevő tudja, vagy olyan körülmények forognak fenn, amelyeknek gondos figyelembevételével tudnia kell, hogy harmadik személynek az elárverezendő ingatlanra támasztott igénye van és ez az igény jogos alapon nyugszik: a fent előadott jogszabályoknál fogva az árverési vételt is meg lehet támadni. Természetesen az ilyen körülményeket a konkrét eset adatai szerint kell mérlegelni abból a szempontból, hogy azokból az árverési vevőnek a harmadik személy igényének mibenlétére, illetve az igény alaposságára kellett-e következtetnie. Ha pedig az árverési vevő a fennforgó körülmények szerint oly igényekről bírt, vagy oly igényekről kellett bírnia tudomással, amelyekre nézve a fennforgó körülmények közt azt is tudnia kellett, hogy azoknak" jogos alapja van: abban az esetben őt 6*