Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

A tulajdon 77 mint az államhatalomnak vele szemben fennhatóságot gyakorló valamelyik képviselőjével lép szerződéses viszonyba, hanem, mint vele magánjogi szempontból egyenlő jogú, az állam magánjogi érdekeinek képviseletére hivatott szerződő féllel, annak ellenére, hogy a kir. kincstár részéről a törvény rendelkezései alapján a telepesnek nyújtott kedvezmények a telepes által ezekért teljesítendő ellenszolgáltatások arányában, nyilvánvalóan jelentékenyen előnyösek és értékesek a telepesre nézve. A telepes jogviszonyánál tehát e kedvezmények ellenére sem állunk szemben valamely jognak hatósági engedélyezéstől, vagy jóváhagyástól függő olyan gyakorlásával, amely engedélynek megsértése az államnak hatalmi jogköréből kifolyó büntető rendelkezésével, esetleg az engedély megvonásával is megtorolható; nem állunk szemben oly közjogi jellegű jogosítvánnyal sem, amelynél a közérdek kötelező oltalma adja meg az államhatalomnak a jogot a beavatkozásra, az állami fennhatóságból folyó, egyoldalú jogalkotó, vagy jogmegszüntető állami intézkedéssel, amely az érdekelt egyén szerződéses hozzájárulásától függetlenül, sőt magánérdekével talán egészen ellentétben történhetik meg. Itt egy vagyonjogi viszonyt szabályozó kétoldalú jogügylettel állunk szemben, amely semmiféle vonatkozásban sem hozható kapcsolatba az állam feltétlen hatalmi körén alapuló hatósági joggal. Ebből pedig természetszerűen következik az, hogy a földmívelésügyi m. kir. miniszter, az eme törvény végrehajtásának egyik folyamányaképen, a telepessel megkötött szerződésben sem köthet ki a kir. kincstár javára a telepes tulajdonát korlátozó több jogot, mint amennyit az eme szerződés törvényes alapját tevő 1894: V. t.-c. kifejezetten elébe szab. A törvény végrehajtására általánosságban kapott felhatal mazás ugyanis nem jogosítja fel a minisztert arra, hogy a törvénynek rendelkezéseit az állampolgárok magánjogainak sérelmével bővítse, vagy szűkítse, magyarázza és alkalmazza, hanem csak arra, hogy az államnak a törvényben kifejezésre jutó akaratát a valóságos élet és jogviszonyoknak legjobban megfelelően érvényre juttassa, megállapítva —• nyilván mindig a törvény keretein és tartalmán belül — azokat a részleteket is, amelyek az érdekelt hatóságok és közegek közreműködése szempontjából szükségeseknek látszanak. Ebben a végrehajtási iogkörben a földmívelésügyi m. kir.