Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

78 Magánjog miniszter tehát a telepessel szerződés útján is megállapodhatilr mindama feltételek és részletek dolgában, amelyeket a telepítés eredményessége érdekében, mind a kir. kincstár, mind a telepes szempontjából megszabni szükségesnek vél és amelyek a sajátos telepítési jogviszonyból, úgyszintén annak gazdasági természetéből és jelentőségéből mintegy önmagukból folynak. De mindezeknek az érdekeknek az oltalma végett nem kötheti ki a földmívelésügyi m. kir. miniszter a telepes tulajdonától való megfosztásának oly eseteit, — bírói úton kimozdítás alakjában sem — amelyeket a törvény nem csak nem ismer, de amelyek a törvénynek a fentidézett indokolásából is kivilágló szellemével sem hozhatók összhangba, annál kevésbé, mert a tulajdonnal szabad rendelkezhetés és az abban háboríthatlanul bennmaradhatás magánjogának gyakorlását attól a körülménytől tenni függővé, vájjon a tulajdonos telepes magaviselete, vagy magatartása valamelyik hatóság felfogásával egyezik-e, vagy sem? — a közjognak és a magánjognak egyaránt alapvető tételeibe ütközik. Mivel pedig az A) a. telepítési okirat 20. pontjának fönt idézett ama rendelkezései, amelyek a telepesnek tulajdonából is kimozdíthatásának eseteit sorolják fel, az eddigiekben kifejtettek értelmében semmiképen sem lelik törvényes alapjukat az 1894 : V. törvénycikkben, mivel a kimozdíthatásnak az eme törvény 18. §-ában megszabott esetét a kir. kincstár nem sokszorosíthatja, mert a tulajdonos jogkörének megszorítását, még inkább pedig a tulajdonos a tulajdonától megfoszthatását a kir. kincstárnak bármelyik közege, kit minden cselekvésében egyedül a törvény irányíthat, csakis abban az esetben kötheti ki jogkövetkezményként kétoldalú jogügyletben is, ha erre törvény kifejezetten felhatalmazta, ez az eset pedig itt fenn nem forog: felperesnek az A) a. telepítési okirat szerződéses jellegére alapított panaszát meg nem állhatónak kellett kimondani. Árverési 36- szám. vétel Ingatlanok bírói árverésen való vétele nemcsak azon az alapon támadható meg, hogy a vevő a végrehajtatóval, vagy a végrehajtást szenvedettel rosszakaratúlag összejátszott a tulajdoni igénynyel bíró harmadik személy jogainak megrövidítése, illetve e jogok érvényesítésének meghiúsítása céljából,