Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

76 Magánjog Az 1894 : V. t.-c. 18. §-ának föntidézett rendelkezéseivel szemben, az A) alatti telepítési okirat 20. §-ában a következőket tartalmazza: «A kincstárnak jogában van az oly telepest, aki izgágáskodik, vagy a telepesek között egyenetlenséget idéz elő, vagy oly viselkedést tanúsít, mely a telepesek közötti egyetértést é& összhangot megzavarja, s a telepítvény fejlődésének s az összesség érdekeinek kárára van, a telepesek sorából kirekeszteni, s a telepítvényi birtokot tőle visszavenni; illetőleg a fentebb körülírt elővásárlási joggal egyező visszavásárlási jogot érvényesíteni é& gyakorolni. Annak megítélése és megbírálása, hogy a telepes viselkedése mikor ad okot a fenti eljárásra, kizárólag a m. kir. kincstár, illetőleg a földmíveléstigyi miniszter úrra tartozik.)) A telepítési okiratnak ezt a pontját alperes az okirat záradékában foglalt kijelentésével és az okirat aláírásával magára nézve kötelezőnek fogadván el, az szerződéses jelleget kapott, és ezért állítja felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy az minden egyéb jogszabálynak alkalmazását kizárja, mert a szerződés a felek jogviszonyait illetően törvényt pótol, és ezért avval ellentétes általános jogszabály nem alkalmazható. Ezt a most említett jogtételt azonban erre a peres ügyre feltétlenül nem alkalmazhatni azért, mert ebben az esetben vizsgálat tárgyává kell tenni azt a kérdést, vájjon a kir. kincstárnak, illetőleg a fölmívelésügyi m. kir. miniszternek figyelemmel a kimozdíthatásnak az 1894: V. törvénycikkben kifejezetten megszabott esetére, volt-e törvényes jogköre ilyen szerződéses pontnak kikötésére ? Kétséget nem szenved, hogy a kir. kincstár a telepessel szemben csakúgy szerződő magánfél, mint a telepes maga: magánjogi ügyleteiben pedig a kir. kincstár, — hacsak tételes jogszabály kifejezetten másképen nem rendelkezik, — az általános mágánjogi szabályoknak van alávetve (1723: LL, 1741: XXIX. t.-c). Kétséget nem szenved az sem, hogy az a jogviszony, amelyet az 1894 : V- t.-c. a telepítő kincstár és a telepes közt létesít, gazdasági és gazdaságpolitikai vonatkozásai mellett tisztán magánjogi viszony, amelyre azoktól a külön rendelkezésektől eltekintve, amelyeket ez a külön törvény tartalmaz, ugyancsak az általános magánjogi szabályokat kell alkalmazni. A telepes tehát az 1894: V. t.-c. alapján a kir. kincstárral nem