Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)
126 Magánjog hirlap» felelős szerkesztője ellen, a Il-od r. alperes részvénytársaság ellen pedig mint a nevezett lap kiadótulajdonosa ellen szerzői jog bitorlása miatt azon az alapon indított kártérítési igénnyel kapcsolatos keresetet, mivel az ő fordításában a című folyóiratban cím alatt megjelent elbeszélést alperesek a II-odr. alperes vállalatában levő hírlapban jogosulatlanulleközölték. Az elsöbíróság a lapkiadótulajdonos Il-od r. alperes ellen marasztaló határozatot hozott, ellenben felperest az I-ső r. alperessel szemben a keresettel elutasította azzal az indokolással, hogy a fennálló bírói gyakorlat szerint a szerzői jog szempontjából a bitorlásért a lap felelős szerkesztője általában nem, hanem annak csak kiadótulajdonosa a felelős, mint akinek érdekében és hasznára a közlés, többszörözés és forgalomba hozatal történt. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét indokaiból helybenhagyta. A kir. Kúria mindkét alsófokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja akként, hogy a szerzői jog bitorlását az I-ső r. alperes terhére is megállapítja, ezt az alperest a kir. kincstár részére 15 nap alatt végrehajtás terhével fizetendő 20 K pénzbüntetésre, vagy ennek behajthatatlansága esetén egy napi fogházra ítéli; mindkét alperest pedig végrehajtás terhével egyetemlegesen kötelezi, hogy felperesnek kártérítés cimén 30 koronát stb. fizessen. Indokok: Az I-ső r. alperes, mint lapszerkesztő, nemcsak lapjának szellemi összeállításáért közvetlen felelős, hanem neki a közölni szándékolt minden dolgozatról tudomást szerezni s ekként arra is ügyelni kötelességében áll, hogy a lapjába felvett dolgozatok közzététele mások jogának sérelme nélkül történjék. Az I-ső r. alperes azonban a kérdéses tárcacikk közlésénél lapszerkesztői állásából szükségképpen folyó ezt a kötelességet teljesen figyelmen kívül hagyta, midőn a felperes fordításában már előzőleg nyomtatásban megjelent kérdéses tárcacikket a felperes beleegyezése nélkül utánnyomatta s közzétette. Eszerint I-ső r. alperest nyilván gondatlanság terhelvén, a Il-od r. alperes terhére az alsófokú bíróságok által helyesen megállapított bitorlás elkövetésében I-ső r. alperes is részesnek lévén tekintendő, őt az 1884: XVI. te. 19. §-a alapján külön pénzbüntetésre itélni, a 20. §. utolsó bekezdése értelmében pedig mindkétrendű alperest egyetemleges kártérítésre kötelezni kellett.