Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 2. kötet. Kötelmi és öröklési jog (Budapest, 1930)

társakkal, illetve a megajándékozottakkal a hitelező megkárosítása végett összejátszott vagy mert a végrendeleti intézkedéssel, illetve az ajándékozási ügylettel az adóst színleg azért mellőzték, hogy a hitelező elől a kielégítési alapot elvonják. Indokolás . . . Jogrendszerünk szabályai szerint az örökösnek jogában áll a megnyílt örökségei elfogadni, vagy visszautasítani. Ez a kötelesrészréis áll, mert a kötelesrész is örökség s arra is kiterjednek az örökségre vonatkozó általános szabályok. Ez az elfogadás vagy visszautasítás a kötelesrészre jogosultnak a személyes joga. Alapja a kötelesrésznek a legbensőbb és legközelebbi vérségi összeköttetés, a felmenő és lemenő ági rokonok között levő vérségi kapcsolat. Ezt a családi érzületet és a vérségi kapcsolat batását megsemmisítő nagy családi események idézik rendszerint elő azt, hogy az örökhagyó a maga szükségörökösét a vagyonban való örökösödésből kizárja. Benyúlást engedni a családok legbensőbb életébe a hitelezőnek csak abból az okból, mert ennek vagyonjogi követelése áll fenn a kötelesrészre jogosulttal szemben, megengedhetetlen. Ehhez járul még az a további szempont, hogy arról a hitelezőről, aki követelésének a behajtása céljából arra van utalva, hogy az örökhagyónak végrendeletével, jogügyletével szemben adósának a kötelesrészhez való igényét ennek ellenére érvényesítse, a kielégítést az adós kötelesrészéből kenésen, fel kell tenni azt, hogy már a szerződés megkötésekor számított arra. hogy adósának lemenő, vagy felmenő ági rokona után való örökösödését/ bevárja s abból az örökségből talál kielégítést. Az ilyen alapra támaszkodó hitelezés erkölcsileg megengedhetetlen s az erkölcs alapján nyugvó jog nem nyújthat segédkezet az ilyen hitelezőnek abban, hogy az a családi élet legbensőbb rejtekeibe behatolva keressen követelésére nézve kielégítést. Az a végrendelkező, aki a kötelesrészre jogosultat az örökösödésből kizárja, a hitelezővel semmiféle jogviszonyban nem áll', annak a jognak a gyakorlásánál tehát, hogy vagyona felett tetszése szerint végrendelkezzék, hogy a kötelesrészre jogosultat az örökösödésből kizárja, a szükségörökcsnek hitelezőire semmiféle tekintettel lenni nem tartozik és így nem köteles figyelembe venni azt sem, hogy ha ő a végrendelkezési jogával nem él. a hitelező az örökséget elfogadó örökösnek végrendelet nem létében jutó vagyonából kielégítést találhatna. Az a körülmény, hogy valaki a törvényadta jogával él, már egymagában kizárja azt, hogy a vele jogviszonyban nem álló harmadik személy az öl megillető más jogból folyólag, az. azzal a joggal való élést meghiúsíthassa, az annak eredményét alkoló jogügyletet megtámadhassa. Mivel a végrendelkező a végrendelet tételénél csak a törvényadta jogával él s a vele semmiféle jogviszonyban nem álló harmadik személynek az" örökösökkel szemben fennálló jogára tekintettel lenni nem tartozik, nem adható meg a jog a végrendelet s az ezzel egy tekintet alá eső ajándékozás megtámadására és a szükségörököstől a végrendelettel vagy ajándékozási ügylettel elvont kötelesrésznek az érvényesítésére a kötelesrészre jogosult hitelezőnek. A mást — a jelen esetben a kötelesrészre jogosultat — netán megillető jog harmadik személy — a jelen esetben a kötelesrészre jogosultnak a hitelezője — javára sem a támadásra, sem a védelemre eszközül nem használható. A kötelesrészre jogosultnak az. az eljárása, hogy a végrendeletben megnyugszik, hogy a végrendeletet illetve az örökhagyó ajándékozását az öt megillető kötelesrész érvényesítése céljából meg nem lámadja, nem tekint hető olyannak, amellyel megajándékozta azt, akinek javára a kötelesrészre jogosultnak az örökösödésből kizárása következtében az örökhagyó hagyatéka akár a végrendelet, akár a törvény szerint jutni fog, vagy akii :r/ örökhagyó megajándékozott. Az, aki az örökséget visszautasítja, arról feltétlenül lemond, aki az fi kötelesrészét a reá nézve sérelmes végrendelettel, ajándékozási szerződéssel szemben nem érvényesíti, a hagyatékból semmit sem szerzett meg, tehát a 106 —