Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 2. kötet. Kötelmi és öröklési jog (Budapest, 1930)

"visszautasítással, a lemondással, a megtámadási jog elmulasztásával vagyona, nem kevesbedett, saját vagyona rovására másnak vagyoni előnyt nem juttatott, nem ajándékozott. Ebből következik, hogy nem találhatnak alkalmazást az ajándékozásra és ebből folyólag az ajándékozás megtámadására vonatkozó szabályok sem arra az esetre, amikor a kötelesrészre jogosított az örökhagyónak a kötelesrészre sérelmes végrendeletét, ajándékozását meg nem támadja. A fentebb előadott indokokból kitetszően az eldöntendő kérdés a jogügyletek megtámadhatásának az alapelvei szerint bírálandó el és ebből következőleg a rosszhiszeműség kérdése közömbös a kérdés megoldásánál. Csődön kivül, a csődtörvénynek a közadós jogcselekményei megtámadására vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók, olyan tételes magyar törvény pedig nincs, amely a hitelezőnek megadná a jogot akár arra, hogy az adósnak a kötelesrészről lemondó nyilatkozatát megtámadhassa, akár arra, hogy a végrendelettel vagy ajándékozással szemben az adóst illető kötelesrészt érvényesítse. A kir. Kúriának ellentétes gyakorlata mellett, amely ellentét határozottabb vonásokban, de még kellően ki nem fejtve, csak 1912-ig vezethető vissza , a jogegységi tanács az előadott indokok alapján úgy találja, hogy a hitelezőt nem illeti meg az a jog, amelynél fogva megtámadhassa adósának azt a jogcselekményét, mellyel ez a kötelesrészhez való igényéről lemondott és nem illeti meg a hitelezőt az a jog sem, hogy érvényesítse a végrendelettel vagy ajándékozással szemben a kötelesrészre jogosult adósnak a kötelesrészhez való jogát. A jogegységi tanácsnak ez alá a döntése alá nem tartoznak azok az esetek, amelyekben a kötelesrészre jogosult örökös a neki még járó kötelesrész felett jogügylettel akként rendelkezik, hogy a kötelesrészhez való igényéről egy másik személy javára mond le, mert az ilyen lemondás lényegileg a kötelesrészhez való igénynek, a kötelesrésznek az átruházása és mert ilyen esetben nem a kötelesrészre való igény érvényesíthetése, hanem az átruházás megtámadása a pernek a tárgya. Nem tartoznak ez alá a jogegységi döntés alá azok az esetek sem, amelyekben a kötelesrészre jogosult egy harmadik személlyel összejátszva, az őt megillető kötelesrészre vonatkozólag olyan rendelkezéseket tesz, vagy olyan jogügyleteket köt, amelyek elég jogalapot nyújtanak arra, hogy a rosszhiszemű harmadik személy ellen a hitelező a követelésnek az adóstól be nem hajtása esetén kártérítési keresettel léphessen fel1. Örökbefogadás esetén is alkalmazandó a Polgári Jogi Határozatok Tárába 285. sorszám alatt beiktatott kúriai határozatban foglalt az a jogszabály, hogy abban az esetben, ha a végrendelkezés alapja és indoka az örökhagyónak valamely föltevése volt, a végrendelet hatályát veszti annak következtében, hogy a föltevés téves volt, avagy a föltevésnek az ellenkezője állott be. (I. 3050/1925. Elvi élü)'. A feleségre pusztán vélelem alapján nem lehet megállapítani azt, hogy a férj az általa nőtlen korában tett végrendeletét nem alkotta volna meg, ha tudja, hogy utóbb megnősül. (L 4758/1925. Elvi élü.) Részletek. A kölcsönös és viszonos rendelkezéseket tartalmazó közös végrendelet hatályát veszti azzal a gyermekkel szemben, aki az örökhagyók valamelyikének halála után született. (Állandó gyakorlat. I. 20/1922. sz.) Törvénybe ütköző végrendeleti intézkedések nem létezőknek tekintendők. (3400/1917. Md. XI. 216.) Végrendeleti juttatás ellátás ellenében. A végrendelet ér— 107