Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

V BEVEZETÉS. Jelige: „A bírói döntésnek meg kel! egyeznie a nép vezető kutúrrétegeinek mindenkori erkölcsi íeüogásával . . . Ugy kell rezo•álnia a nép lelkében, mint ahogy a tihanyi visszhang megismétli a feléje kiáltott mondatot." DR. JUHÁSZ ANDORNAK, a m. kir. Kúria Elnökének 1929 január S-iki évnyitó elnöki beszédéből. Egy évezred „vérzivatarai" után, Európa kiátúrnépei között, Nyugat és Kelet közé ékelve, vegetálunk... Természeti kincseinktől, leggazdagabb területrészeinktől, nélkülöz hetién erőforrásainktól fosztottak meg bennünket. Hajdani hatalmas erőnk megbénult. Ma már csak szellemi hegemóniánk fenntartásának élhetünk. Tatár-török jármot, idegen elnyomatási törekvéseket magunkról lerázva, Nyugateurópa kapuját évszázadokon át hősiesen védelmezve, a XIX. század második felében elérkeztünk nemzeti megújhodásunk aranykorához. A honfoglalás előtt még nomád népünk, ezeréves gigászi küzdelmei mellett, előkelő helyre jutott a nemzeti államok phalanxában... Nemcsak elsajátítottuk a nyugateurópai műveltséget, hanem annak fáradhatatlanul kutató, a tudományok és művészetek fejlesztésében is önállóan cselekvő tagjává, sőt egyik oszlopává lettünk. A kulturális élet minden mezején nagyot alkottunk ... A jogi életben is gazdag és* sikeres eredményeket értünk el. Ezt bizonyítja az egyes jogágak szabályainak maradandó értékű törvényekbe öntése. Bár magánjogi kódexünk hiányzott, nemzeti Géniuszunk más tereken kifürkészhetetlen, a tudomány szomjúhozó búvárai előtt eleddig még ismeretlen, csodálatraméltó erőforrásokat, megbecsülhetetlen értékeket fedezett fel és alkotott a magyar föld titokzatos mélyéből. Ezeknek a szellemi erőknek a müveit nemzetek kultúrvénájába átömlesztéÉével, odaadással teljesítette a magyarság nemzettársaival szemben, az emberi eszmének, a közjónak megvalósítása iránt, önként vállalt, súlyos kötelességeit.