Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

XV lásának kérdés, valamint az egyházi személyekre vonatkozó különleges magánjog (holtkézi törvények, öröklés az egyházi személyek után). A Tj. rendszere a magánjog feldolgozásánál használt módot követi. A Tj.-nak nincsen külön általános része, mert az általános szabályok a megtelelő részeknél találhatók (miként az osztrák és a svájci polgári törvénykönyvnek sincs), ami a szabályok konkrétebb kifejezésével gyakorlati alkalmazásukat megkönnyíti. A szerkesztés módszerét illetőleg a Tj. a túlságos tömörség és a túlságos kazuisztika között középutat keres, az egyes intézményeket azonban lehetőleg részleteikben is tüzetesen szabályozza. Ez a szerkesztési mód felel meg leginkább a hazai törvények szerkesztésében követett gyakorlatnak. Minden kodifikáció bizonyos áldozatot követel, lemondást a szokásjognak nagyobb rugalmassággal járó előnyeiről. Ezt az áldozatot a lehető teljes jogbiztonság kedvéért hozza meg a törvényhozás. Azonban éppen ezt a célt kockáztatná az a szerkesztési módszer, amely az intézményeknek csak kereteit állítja fel. Bár az élet gazdag változatosságát a legrészletezőbb szabályozással sem lehet teljesen kimeríteni, az egyes részletesebb intézmények szabályozása mégis nagy mértékben csökkenti a jogbizonytalanságot. 3. A törvényjavaslat vezető elvei. A családi és vagyoni élet egészére kiterjedő nagy kódex eszmei tartalmát nem lehet egységes formulában kifejezni. Intézményenkint nemcsak tartalmukban, hanem irányzatukban is különböző eszméket uralnak a Tj. egyes részei. A Tj. nem merőben konzervatív, de nem is elsősorban reform-kódex: néhol merészen újító, másutt százados hagyományokat tükröztet vissza. Mégis egységes irányzat hajtja át: a haladásnak és konzerválásnak összeegyeztetése a mai társadalom uralkodó felfogása, a nemzet egészének szükségletei szerint. Természetes, hogy ez az összeegyeztetés más-más eredőt ad minden egyes intézmény körében, az egyes intézmények céljának és természetének megfelelően. A Tj. ilyképen a múltból merít és a jövőnek szolgál. Ez a kettős eszmeszövedék fonódik rajta végesvégig, helyenkint váltakozó erősséggel. Ez a vezérmotívum, amely az egész munka irányzatát jellemzi. A Tj. attól a törekvéstől vezettetve, hogy ne ejtsen el régi jogunkból semmit, ami benne becses és megóvásra méltó, a lehetőségig szorosan simul az élő joghoz. Mégsem érheti e miatt a túlságos konzervatizmus vádja, mert más pontokon a korszerű újításoktól sem idegenkedik. De maguk ez újítások sem fakadnak mindenütt egyetlen gondolatból. Nem mondhatni, hogy a kódex egyoldalúan a magánjogi liberalizmus, a magánautonómia jegyében áll, de azt sem, hogy túlzott protekcionizmus jellemezné. Itt is a két ellentétes eszmeáramlat kiegyenlítődése, a szempontok változatossága adja meg a Ti. alapjellegét, amely lehetőleg az egyes intézmények sajátos gazdasági vagy etikai céljaihoz simul.