Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

XVI A Tj. nem szolgál osztályérdekeket: nem követ sem agrárius, sem merkantilista, sem szocialisztikus irányt. Igyekszik azonban a vagyonjogi viszonyokat az általános közgazdasági szempontok figyelembevételével rendezni és abból indulva ki, hogy nem a mult hanem a jövő számára kodifikál, igyekszik különösen a produktív munkának magánjogi védelmet nyújtani. Nagy súlyt helyez a Tj. a jóhiszemű forgalom érdekeinek védelmére. Lehetőleg távoltartja magát a szélsőségektől és inkább közvetítő megoldásokat keres. A vagyonjogban az a törekvés jellemzi, hogy a jogviszonyokat a méltányosság alapján rendezze. A szöveg sok helyütt egyenesen oda utalja a bírót, hogy a megoldást a méltányosság alapján keresse: másutt felhatalmazza őt, hogy a felállított szabályt az eset körülményeihez képest a méltányosság szerint módosítsa. A bírónak adott ez a hatalom, hogy a jogszabályt az adott esetben a méltányosságból, vagyis — ami ezzel lényegileg egyenlő — a körülményeknek és a szemben álló érdekeknek gondos mérlegelésével a saját lelkiismeretéből merítse, remélhetőleg hathatósan hozzá fog járulni, hogy a jog az élettől el ne távolodjék és a jelenkor nagy gazdasági és szociális ellentétei között kiegyenlítő funkcióját sikerrel végezhesse. A Tj. azt tartotta feladatának, hogy az egyes jogintézményeket az átlagos életviszonyok szem előtt tartásával rendezze. Ebből a szempontból a Tj.-nak el kellett tekintenie mindazoknak a különszerű társadalmi és gazdasági követelményeknek kielégítésétől, amelyek az illető jogintézményeknek a rendestől eltérő szabályozásával járnak, és így nem vehetett fel oly jogtételeket, amelyek bizonyos gazdasági és társadalmi áramlatoknak a viszonyok fejlődéséhez képest gyakrabban változó követelményei gyanánt jelentkeznek. A Tj. ehhez képest a lehetőségig számolt az általánosabb jellegű újabb társadalmi és gazdasági követelményekkel. Azonban nem lépi túl az általános jog keretét és nem bocsátkozik a csupán egyes társadalmi és gazdasági irányokat szolgáló ügyek törvényhozási rendezésébe. így pl. a Tj. a kézi zálogjog szabályozásában nem akart ugyan szembehelyezkedni azokkal a törekvésekkel, amelyek bizonyos ingóságokra, mint például gazdasági felszerelési tárgyakra nézve a lajstromzálogjog behozatalát sürgetik, de nem tartotta ezt a kérdést a polgári törvénykönyv keretében megoldandónak. Ugyanez okból külön törvényhozási megfontolás tárgyául hagyja fenn a Tj. azokat az esetleges eltéréseket, amelyek pl. a szolgálati szerződésnek itteni szabályozásával szemben egyes különszerü munkaviszonyok, nevezetesen egyes munkásosztályok (pl. mezőgazdasági, bánya-, gyári munkások) védelme érdekében szükségesek, vagy amelyeket pl. a közösségnek e helyütt való szabályozásával szemben a közösség bizonyos tárgyaira nézve (pl. erdő, legelő, bánya) vagy bizonyos különszerü történeti és gazdasági alapon fejlődött közösségekre nézve (úrbéres közössé-