Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

IX A törvényjavaslat előkészítése és alapelvei. (Szemelvények a kódex törvényhozási anyagából.) í. A bizottsági szöveghez írt bevezetésből. (Részben átdolgozva!) Magánjogunk mai helyzete. A mai magyar magánjog túlnyomóan szokásjogi jellegű jogrendszer. Ily jogrendszerrel szemben minden kodifikációs törekvésnek legelsősorban arra az alapvető kérdésre kell határozott és megnyugtató feleletet keresnie: indokolt-e, szükséges-e a szokás túlnyomó kútfői erejének megszüntetése és az áttérés a kodiíikált jog rendszerére? Mert a szokásjognak megvannak az előnyei, fényoldalai, amelyeket semminemű kódex nem pótolhat. A szokásjog a bírónak széleskörű szabad mozgást biztosít a jog alkalmazásában és továbbfejlesztésében. Ennek folytán az ilyen jogrendszer egyrészt jobban simulhat a konkrét eset körülményeihez, szemben a kódex megrögzített tételeivel, amelyek sokszor az igazságosságnak bizonyos átlagos mértékével kénytelenek beérni; másrészt nagyobb rugalmassággal alkalmazkodhatik az élet változó szükségleteihez, míg a kódexnek minden csekélyke módosítása végett a törvényhozás nehézkes gépezetét kell mozgásba hozni. A kodifikálatlan jog e tagadhatatlan előnyeivel szemben hazai viszonyaink mégis kényszerítő erővel utalnak a magánjog kodifikálására. Ez felel meg magánjogunk egész fejlődési folyamatának, s ezt kívánja a jogrendszer mai tarthatatlan állapota. A magyar jogfejlődésben különben is határozott törekvés észlelhető abban az irányban, hogy a szokásjogi alapon képződött joganyag időnkint irott jogforrás alakjába, törvénykönyvbe foglaltassák. A magánjog kodifikálására irányuló kísérletek évszázados történelmi folyamat irányában haladnak. De a gyakorlati szükség is parancsolóan szabja elénk ugyanezt az utat. Három főfontosságú gyakorlati szempont követeli hazánkban sürgős szükségességgel a polgári törvénykönyv megalkotását; ezek: a jogbiztonság, a nemzeti jogegység és a jogreform szempontjai, bár a szokásjogi jogrendszer nem jár szükségkép együtt a jogbizonytalansággal. így az angol jogrendszerben a kódex hiánya aránylag kevéssé érezhető. Ott a jogtételek évszázados folytonos fejlődésben organikusan nőnek ki egymásból, a bírói ítéletek páratlan tekintélye pedig a praecedensekben a törvénykönyvet pótló szabálygyűjtemény kialakulására vezetett. A mi nemzeti jogfejlődésünk folytonosságát azonban az 1848-tól 1861-ig terjedő időszak eseményei derékban törték ketté. Jogunk anyaga nem lassankint, hanem ugrásszerűen, idegen jogszabályok tömeges recepciójával alakult ki. Nincs meg a szoros ösz-