Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

88 65. szám. (Kölcsönkövetelés kamatainak elévülése.) Az 1883: XXV. t.-cz. 19. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a kamat elévül, ha a hitelező azt három esztendő alatt nem követeli, kiterjed-e bármely jogczimen érvényesített követelés kamatára, vagy csupán a kölcsönkövetelés kamatára? (I. G. 258/1897 P. számhoz.) Határozat: Az 1883: XXV. t.-cz. 19. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a kamat elévül, ha a hitelező azt három esztendő alatt nem követeli, csakis a kölcsön és más hitelezési ügyletekből felmerülő, biróilag meg nem itélt szerződési kamat elévülését szabályozza s az más czimen követelt kamatra nem alkalmazható. Indokok: A birói gyakorlat az 1883: XXV. t.-cz. hatályba lépte óta folyton ingadozó volt az abban a kamat elévülésére nézve felállított szabály értelmezésének kérdésében. Nemcsak az alsóbiróságok, de a kir. Curia is egyes esetekben e szabályt csakiis a kölcsönügyletekből felmerült kamatra, egyes szórványosabb esetekben pedig különbség nélkül a követelés jogczimére, minden biróilag meg nem itélt kamatra alkalmazta. Számos esetben ismét az a felfogás érvényesült, hogy az idézett törvény 19. §-a nem ugyan mindennemű kamatra, de viszont nem csupán kölcsönök kamatára, hanem minden hitelezési ügyletből származó szerződési kamatra vonatkozik. Ez utóbbi felfogást, mint amelyet különben is túlnyomó részben követett a gyakorlat, a kir. Curia teljes ülése is magáévá tette a következő indokokból: A szóban forgó törvény megalkotásának előzményei nem nyújtanak biztos támpontot a felmerült kételyek eloszlatására. Az igazságügyminiszternek 1882. évi január 11-én kelt javaslata egyáltalában nem tartalmazott intézkedést a kamat elévüléséről. A javaslat előzetes tárgyalás végett a képviselőház igazságügyi bizottságához utasíttatván, ez szükségesnek találta, hogy a megalkotandó törvény a kamat elévüléséről is intézkedjék, indokul azt hozván fel, hogy ily intézkedés hiányában «a kamatok a rendes 32 esztendei elévülés alá esnének, ami sem a forgalmi élet követelményeinek meg nem felelne, sem eljárásunknak a kamatokra vonatkozó intézkedéseivel megegyeztethető nem lenne.» Ez utóbbi megjegyzés — ugy látszik — a végrehajtási törvény 192. §-ára utal, mely szerint az árverés napját megelőző 3 évnél régibb időről hátralékos kamat nem nyer a tőkeköveteléssel egy rangsorban kielégitést az elárverezett ingatlan vételárából. ' Annak a kérdésnek megoldásánál azonban, hogy mennyiben terhelheti az ingatlanokat a felszaporodott kamat? a telekkönyv