Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

86 nyilvánosságának és különlegességének (specialitásának) követelményei lévén mérvadók, az lényegileg más szempont alá esik, mint a kamat elévülésének kérdése. Az igazságügyi bizottság részéről indítványozott szöveg minden megkülönböztetés nélkül «a kamatok elévüléséről)) szól ugyan s e szöveg törvénynyé is vált, — s való az is, hogy a kamat túlságos felszaporodásának gazdasági hátrányai mindennemű kamatnál fordulhatnak elő; mindez azonban nem jöhet döntő tekintetbe azzal a kétségbevonhatlan ténynyel szemben, hogy az 1883. évi XXV. t.-cz. megalkotásának czélja az volt, hogy az uzsora által előidézett bajok ellen, melyekkel szemben az 1877: VIII. t.-cz. elégtelennek bizonyult, hatásosabb intézkedések léptessenek életbe és hogy a kamat elévülésének kérdése az «uzsoráról és a káros hitelügyletekről)) szóló törvény keretében nyert megoldást. Az 1883: XXV. t.-cz. a javaslat indokolása szerint a kölcsön-szerződések kötésénél vagy meghosszabbításánál a szerződési kamattal a hitelezési ügyletek biztosításának módjával és a korcsmahitellel űzött visszaélések ellen kiván oltalmat nyújtani, — s a törvény egyéb rendelkezéseinek tartalma nem is megy túl e feladaton, — s ennélfogva nem forog fenn elegendő alap arra a feltevésre, mintha a kamat elévülésének kérdését, mindennemű kamatra nézve, mintegy ötletszerűen kívánta volna szabályozni. A törvény czime, annak beosztása, a kamatokról szóló fejezet elhelyezése, de főleg a törvény össztartalmának egybevetése, annak a felfogásnak helyessége mellett szól, hogy itt a törvényhozás nem akarta a kamat elévülésének kérdését egész terjedelmében megoldani, hanem ezt a kérdést csak annyiban tette rendelkezés tárgyává, amennyiben a kamat a törvény tartalmában tárgyalt jogügyletekből felmerül. A 19. §. első bekezdésének ezek a szavai is «ezen elévülési idő azon esztendő végével kezdődik, melyben a kamatok jogilag követelhetők lettek» — arra látszanak mutatni, hogy itt a törvény a visszatérő időszakokban fizetendő s önállóan is követelhető szerződési kamatról szól s nem vonatkozik a késedelmi kamatra, melyet rendszerint csakis a főköveteléssel együtt szokás, sőt kivételével annak az esetnek, ha a tőke a követelt kamat nélkül elégíttetik ki, csakis ezzel együtt lehet követelni; — amiből következik, hogy a késedelmi kamat jogi természeténél fogva a főköveteléssel egységes követelést képezvén, csakis ezzel együtt évülhet el. Ezeknél fogva az 1883: XXV. t.-cz. 19. §-át ugy kellett értelmezni, hogy annak a kamat elévülésére vonatkozó rendelkezése csakis a kölcsön és más hitelezési ügyletek alapján követelt szerződési kamatra alkalmazható. Ami a hitelezési ügyletek fogalmát illeti, ezt az 1883: XXV. t.-cz. nem határozza meg. Tekintve mégis, hogy annak 1-ső §-a egész általánosságban hitelezésről, illetve adott fizetési ha-