Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

80 kir. törvényszékek területén lévő kir. járásbíróságoknak, mint kereskedelmi bíróságoknak megjelölését csakis a felebbviteli eljárásra hivatott törvényszék meghatározása végett tartotta^ fenn (a 2. §. végbekezdése, a 125. §. második bekezdése és 154. §.): a törvény ezen rendelkezéseiből okszerűen következik, hogy hatályba léptével eltöröltetvén a külön kereskedelmi sommás eljárás, megszűnt az 1877 : XXII. t.-cz. 11. §-a végbekezdésében a kereskedelmi ügyekre nézve felállított kivételnek létoka is, illetve, hgy most már a községi bíróságok hatásköre kiterjed a kereskedelmi ügyletekből felmerülő, 20 forint készpénzkövetelést meg nem haladó összes keresetekre, tekintet nélkül arra, ha vájjon alperes kereskedő-e, vagy az ügylet reá nézve kereskedelmi ügyletet képez-e, vagy sem. Ezekkel szemben a biztositási dijak iránti keresetek sem eshetnek kivételes elbánás alá s az ellenkező felfogás mellett nem szolgálhat érvül az, hogy azok helyes elbírálásához a kereskedelmi jog szabályainak tüzetes ismerete szükséges, mert ugyanez az eset más természetű, 20 forinton aluli kereseteknél is fordulhat elő és mert külömben is az 1877 : XXII. t.-czikknek a sommás eljárásról szóló törvény 225. §-a által hatályban fentartott 25. §-a szerint a községi bíróság határozatával meg nem elégedő fél ügyét a járásbíróság elé viheti, sőt a sommás eljárásról szóló törvénynyel egyidejűleg hatályba lépett 1893 : XIX. t.-cz. 1. §-a szerint a szóban forgó követelések is fizetési meghagyás utján a járásbíróságok előtt érvényesíthetők. Minthogy ezek szerint az érvényben levő eljárási törvények semmi támpontot nem nyújtanak arra, hogy a biztositási dijak iránt indított keresetekre nézve kivétel tétessék: ki kellett mondani, hogy a 20 forintot meg nem haladó biztositási dij megfizetése iránt támasztott keresetek a községi bíróság hatáskörébe tartoznak. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1895. évi márczius hó 29-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 7-én tartott teljes ülésben. = Ugyanezt az elvet általánosítja, a 64. p. d. 61. szám. (Alzálogos hitelező keresete.) Indithat^e az alzálogos hitelező közvetlenül a jelzáloggal terhelt ingatlan tulajdonosa ellen jelzálogi keresetet? s különösen Van-e az alzálogos hitelezőnek közvetlenül az ingatlan tulajdonosa ellen keresete abban az esetben, ha az alzáloggal terhelt követelés biztosításául bekeblezett zálogjog a telekkönyvi rendtartás 79. §-ában foglalt fentartással töröltetett? (1081/895. F. számhoz.) Határozat: Az alzálogos hitelezőnek a jelzáloggal terhelt ingatlan tulajdonosa ellen rendszerint nincs 'kereseti joga és