Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

68 szerződő fél területén jogszerűen fennálló mindennemű biztosító társaságok a másik fél területén az ott érvényben levő törvényes határozatok megtartása mellett, üzletet folytathatnak és jogaikat érvényesíthetik, ami ilyen átalánosságban nem történhetett volna, ha a külföldi biztosítási szövetkezeteknek Magyarországba bebocsátása elvileg ki lenne zárva. Mindezeknél fogva s tekintettel arra, hogy a kereskedelmi törvény készítésének története (értekezletek jegyzőkönyveinek 464. lapja) is a kérdéses kizárási feltevés ellen határozottan szól: a m. kir. Curia polgári tanácsainak teljes ülése, vonatkozólag a bevezetésben emiitett elvi kérdésre a fennebbi határozatot találta kimondandónak. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári tanácsainak 1891. évi június hó 16-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 30-án tartott teljes ülésben. = A kereskedelmi törvényre vonatkoznak a 26., 33. és 60. p. d.-ek. 53. szám. (Tőzsdebiróság hatásköre.) Az 1881. évi LIX. t.-czikk 94. §-ának b), c), d) pontjaiban foglalt rendelkezések alkalmazhatók-e a tőzsdebiróság hatáskörének megállapítása tekintetében abban az esetben, ha az e szakaszban emiitett valamely kereskedelmi ügyletre nézve csak az alperesként perbe vont fél vetette magát alá Írásban a tőzsdebiróság hatáskörének? (1089/1891. V. számhoz.) Határozat: Az 1881. évi LIX. t.-czikk 94. §-ának b), c) és d) pontjaiban foglalt rendelkezések az ezen szakaszban említett kivételes bíróságok hatáskörének megállapítása tekintetében abban az esetben is alkalmazandók, ha az e szakaszban emiitett kereskedelmi ügyletre nézve csak az alperesként perbe fogott fél vetette alá magát Írásban ily kivételes bíróságnak. Indokok: Az 1881. évi LIX. t.-czikk 94. §-ának b), c) és d) pontjaiban előforduló az a kifejezés: « ha a felek magukat ezen kivételes bíróságnak alávetették», nem magyarázható ugy, hogy ennek a bíróságnak hatásköre az említett b), c) és d) pontok eseteiben törvényszerűen csak akkor legyen megállapítható, ha annak magát nem csupán a perbefogott fél, hanem ellenfele is, vagyis a felek mindegyike kifejezetten alávetette. A törvénynek ily értelemben való alkalmazására ugyanis nincs elfogadható ok; mert abban az esetben, ha a törvény a kérdéses kivételes bíróság illetékességét mindkét fél alávetésétől akarta volna függővé tenni, akkor annak vagy «mindkét fél», vagy «a felek magukat kölcsönösen alávetették*, vagy más megfelelő szavakkal határozott kifejezést adott volna. Ellenben arra nézve, hogy e bíróságok hatásköre a 94. §.