Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

69 idézett pontjaiban felsorolt egyéb feltételek fenforgása mellett törvényszerűen abban az esetben is megállapítandó, ha annak csak a perbe vont vetette magát alá, törvényből merített okok forognak fenn. Ugyanis az 1881. évi LIX. t.-czikk 94. §-ának b), c), d) pontjai eseteiben a törvény nem rendeli, hogy mind a két fél ugyanazon időben és ugyanazon okiratban vetette magát alá a kivételes bíróságnak, sőt kifejezetten megengedi, hogy ezen alávetés akár az ügylet kötése alkalmával, akár később történhetik. Ha tehát az ügylet megkötésekor csak az alperesként perbevont fél vetette magát alá Írásban a kivételes bíróságnak és mindamellett, hogy ezen alávetésnek perjogi következményét tudnia kellett, mégis elmulasztotta, hogy ellenfelétől a hasonló egyidejű alávetést követelje: alperesnek egyoldalú alávetését a kivételes bíróság illetékességének megállapítására elegendőnek kell elfogadni, mert felperes törvény szerint a kivételes bíróságnak magát később is alávetheti, sőt azon ténye által, hogy keresetét alperes egyoldalú alávetése alapján a kikötött kivételes bíróság előtt megindítja, magát alá is veti. Ezen törvénymagyarázat helyessége mellett szól továbbá az 1875. évi XXXVII. t.-czikk 313. §-ának az a rendelkezése is, mely szerint az írásbeli szerződések érvényességéhez elegendő, ha az okiratot a kötelezett fél irja alá. Az anyagi törvény ezen általános szabályával a szóban forgó perjogi rendelkezésnek kifejtett magyarázata teljesen összhangzásban van. De következik ezen magyarázat helyessége abból is, hogy az alaki törvény ott, hol a felek szabad biróválasztási jogának gyakorlatát a felek kölcsönös szerződési megállapodásától akarta függővé tenni, ezt határozottan ki is fejezi. Az 1868. évi LIV. t.-czikk 495. §-a ugyanis azt mondja ki, hogy a felek kölcsönös szerződés folytán peres ügyeik eldöntését választott bíróságra ruházhatják. — Az 1881 : LIX. t.-czikk 94. §-ának érintett pontjai azonban ilyen vagy ezzel egyjelentőségü rendelkezést nem tartalmaznak. A 495. §-ban foglalt említett különös jogszabály pedig a kérdéses kivételes bíróságok tekintetében azért nem alkalmazható, mert ezek a bíróságok ugy szervezetük és alakulásuk, valamint hatáskörük és eljárásukra nézve egészen más tekintet alá esnek, mint az 1868: LIV. t.-czikk 9. czimének III. fejezetében szabályozott választott bíróságok és mert a 94. §-ban említett kivételes bíróságok, mint amelyek bizonyos meghatározott ügyekben egyáltalában a felek alávetése nélkül is bírnak bírósági hatáskörrel (1881: LIX. t.-czikk 94. §. a) és c) pont), állandó bíróságoknak tekintendők. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1891. évi deczember hó l^én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi deczember hó 22-én tartott teljes ülésben.