Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

62 49. szám. (Felebbvitel külföldi bíróság határozata alapján kért végrehajtás ügyében.) Felülvizsgálhatja-e a kir. Curia a kir. ítélőtáblának oly végzését, mely külföldi bíróságnak elmarasztaló határozatára alapított végrehajtási kérelem felett hozatott, melynek tárgyát tehát a viszonosság fenn- vagy fenn nem forgása kérdésének eldöntése is képezi? (527/1890 V. számhoz.) Határozat: A kir. Curia a kir. ítélőtáblának oly végzését, melyet külföldi bíróság elmarasztaló határozatára alapított végrehajtási kérelem felett hozott, nem vizsgálhatja felül, habár annak tárgyát a viszonosság fenn- vagy fenn nem forgása kérdésének eldöntése is képezi. Indokok: Az 1868: LIV. t.-czikknek a végrehajtási eljárást szabályozó rendelkezései szerint az elsőfokú bíróságnak végrehajtási ügyekben hozott végzései ellen benyújtott panaszokat a fennállott kir. semmitőszék minden közbeneső felebbviteli bíróság mellőzésével közvetlenül és végérvényesen intézte el. Amidőn az 1881: LIX. t.-cz. 2. §-a az 1868: LIV. t.-cz. 4. §-át megváltoztatta és a kir. Curiának semmitőszéki és legfőbb itélőszéki osztályait egyesitvén, a legfőbb bírói hatóságot a m. kir. Curiára ruházta, a törvényhozásnak nem volt czélja, hogy a (három fokú bíráskodási rendszert azon ügyekben, amelyek a kir. semmitőszék hatáskörébe tartoztak, visszaállítsa. Ellenkezőleg ugy az 1881: LIX., mint az ugyanazon évi LX. t.-cz. alapját tevő törvényjavaslat indoklásában nyilt kifejezést nyert az, hogy azoknak az ügyeknek nagy részében a végérvényes határozat hozatalának joga a kir. ítélőtáblákra ruháztatik át s a kir. Curiához felfolyamodásnak csak kivételképen és csak azokban az esetekben lesz helye, amelyekben azt a törvény világosan megengedi. Kétséget nem szenved, hogy az 1881: LX. t.-cz. tárgyát képezik azon rendelkezések is, melyek azt a kérdést szabályozzák, hogy a külföldi bíróságoknak megkeresései következtében a hazai bíróságok a végrehajtást mily feltételek alatt rendelhetik el. (3., 4., 5. §§.) De nincs az 1881: LX. t.-czikknek oly rendelkezése, amely ily esetekben a kir. Curiához a felfolyamodást megengedné, sőt a törvény 140. §-a világosan kimondja, hogy az ingatlanokra végrehajtást elrendelő (vagy el nem rendelő) végzésre nézve a másodbiróság végérvényesen határoz, amely rendelkezés az ingókra vezetendő végrehajtásoknál a törvénynejk a jogorvoslatokra nézve követett elvénél fogva szintén alkalmazást nyer. Nem tehet különbséget az, hogy az ily végzéseknek tárgyát a viszonosság fenn- vagy fenn nem forgása kérdésének eldöntése is képezi, mert a 3. §. e kérdést tüzetesen tárgyalja és a felfolyamodást még sem engedi meg a kir. Curiához abban az esetben sem, ha a másodfokú bíróság tévesen alkalmazza a törvényt;