Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

56 talán nem intézkedik, — ezekre nézve a birói illetőség az 1868: LIV. t.-cz. 44. §-ában külön van szabályozva, s e törvényszakasz az 1881: LIX. t.-cz. által hatályon kivül helyezve nem lett: az 1881: LIX. t.-cz. 6. §-ának első bekezdésében foglalt intézkedés a határozatban emiitett keresetekre nem alkalmazható. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1889. évi május hó 17-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1889. évi június hó 28-án tartott teljes ülésben. 45. szám. (Törlés igazolási határidő elmulasztása esetén.) Telekkönyvi igazolási határidő elmulasztása miatt kért törlés elrendelhetőne, ha az előjegyzést ny^rt hitelező a törlés iránti kérvény beadása után, de a kérvény következtében kitűzött tárgyalást megelőzőleg, az adós ellen fizetés iránti keresetét beadta? (6807/1882., 714/1888 és 5170/1889 P. számokhoz.) Határozat: A telekkönyvi igazolási határidő elmulasztása alapján kért törlésnek megtagadására okul nem szolgálhat az, hogy az előjegyzést nyert fél a törlés iránti kérvény beadása után, de a kérvény következtében kitűzött tárgyalást megelőzőleg igazolási keresetét beadta. Indokok: Az igazolási kereset beadásának idejét, annak elfogadását ós az igazolás elmulasztása alapján kért előjegyzés kitörlése iránti eljárást az 1855. évi deczember 15-én kelt rendeletnek 96—99. §§-ai szabályozzák. Ezek tartalma szerint az igazolási kereset, hogy az előjegyzési kérvény benyújtása időpontjára visszaható hatálylyal birjon, rendszerint 14 nap alatt (illetőleg a most érvényben lévő törvénykezési rendtartás alapján kifejlett gyakorlat szerint 15 nap alatt), vagy amennyiben a határidő meghosszabbitva lett, azon napon nyújtandó be, melyen a meghosszabbítás lejár. E határidő lejárta után is elfogadandó ugyan az igazolási kereset, de csak az esetben, ha az legkésőbb a kitörlési kérvény benyújtása napján adatott be. Hogy a telekkönyvi rendelet fentidézett szakaszai így, s nem máskép értelmezendők, nyilvánvaló azok szószerinti tartalmából, különösen pedig a 99. §. második bekezdéséből, mely kimondja, hogy az igazolási keresetnek a határidő eltelte után való elfogadására nézve az 1852-iki ideiglenes polgári perrendtartás 100. §-ának határozatai érvényesek. Ezek szerint pedig a perirat, ugy a zárlat és tilalom igazolása iránti beadványok addig fogadhatók el, mig az ellenfél az iratok becsomózása, illetőleg a tilalom vagy zárlat feloldása iránt nem folyamodott. Az 1852-iki ideigl. polgári perrendtartásnak imént idézett rendelkezése ugyan már hatálylyal nem bir, minthogy ahelyett az átmeneti intézkedések tárgyában 1869. márczius 30-án kiadott