Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

55 Indokok: Az 1868: LIV. t.-cz. 44. §-a a bekeblezett vagy előjegyzett követelések iránt indítandó keresetekre nézve még akkor is, ha a követelés behajtása az előjegyzés igazolásával van összecsatolva, külön birói illetőséget állapított meg, melynél fogva valamely zálogjoggal biztosított követelés behajtása, felperes választásához képest, az alperesnek vagy személyes bírósága, vagy pedig azon bíróság .előtt érvényesíthető, melynek területén a telekkönyvileg terhelt birtok fekszik. A törvénykezési rendtartás ezen intézkedése az említett kereseteknek főleg személyes jellegében találja indokolását; mert ezen kereseteknél, akár a követelésnek megfizetése, akár az arra nézve nyert zálogjogi előjegyzésnek igazolása forog kérdésben, a fődolog mindig a követelés; a zálogjog pedig csak mint a követelési jog járuléka tűnik elő, mely a követelés természetén mitsem változtat. S e tekintetben nem tesz különbséget az, ha a kereset nem a személyes adós, hanem csak a telekkönyvileg terhelt birtok tulajdonosa ellen indíttatik; minthogy az utóbbira a prts. 44. §-a második bekezdése szintúgy kiterjed, mint a személyes adósra, amennyiben alperes alatt mindkettő értendő; minthogy továbbá a jelzálog eladásával a hitelező és adós közti jogviszony nem változik, s a 44. §-ban emiitett kereset nem valamely dologi jogczimnel: vitás uton érvényesítésében, hanem egy személyes követelés beperlésében áll, — az Ítélet erre, t. i. a követelésre nézve hozatik és a megítélt követelés a jelzálog tulajdonosa ellenében hajtatik végre. Az ily kereset természetét tehát a jelzálogos adósnak egyedüli perbe idézése sem változtatja át, s a személyes adós mellőzéséből csak az következik, hogy a jelzálog tulajdonosa a követelés érvényes fennállása ellenében mindazon kifogásokat, amelyekkel különben a személyes adós élhetne, maga is előadhatja, s minthogy a zálogjog mindig érvényes követelésre vonatkozik, e tekintetben a zálogjog érvénye elleni kifogásait is felhozhatja. Magától értetik, hogy amennyiben a kereset nem a birtokbiróságnál indíttatnék, a zálogjog megszüntetése e peruton sem kifogás, sem viszonkeresetképen nem érvényesíthető. A jelzálogi keresetekre nézve már korábban is fennállott külön birói illetőségen alapszik az 1860. szeptember 19-iki ministeri rendelet is, amely a jelzálogilag biztosított követelések behajtására irányzott kereseteket, mint személyes kereseteket szabályozza, és amelynek rendelkezése szerint a jelzálogos hitelező a keresetlevelet a személyes adós és a jelzálog tulajdonosa ellen együttesen adhatja be. Ezen intézkedés az országbírói értekezlet által megállapított ideiglenes törv.-szabályok I. 145. §-a szerint hatályában fenmaradt. Az 1868: LIV. t.-cz. 44. §-át pedig az 1881: LIX. t.-cz. érintetlenül hagyta. Ezeknél fogva tehát nyilvánvaló, hogy miután az 1881 : LIX. t.-cz. 6. §-a, mely az 1868: LIV. t.-cz.' 18. §-a helyébe lépett, a jelzálogos követeléseket tárgyazó keresetekről egyál-