Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

43 dolog, (res judicata), mely a kérdéses jószágra nézve a zálogváltó pernek útját elzárja. Egyébiránt a jelzett keresettel összefér azon kérelem is, hogy alperes tartozzék a zálogvisszaváltási jog feljegyzésének törlését, mint a kimondott teljes és korlátlan tulajdonjog folyományát, tűrni. Ha erre a felperes kedvező Ítéletet nyer, ennek alapján a feljegyzés törlését is végrehajtás utján kieszközölheti. KeU Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1886. évi november hó 12-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi deczember hó 7-én tartott teljes ülésben. = A zálogváltásra vonatkoznak a 7. és 13. b. d.-ek. 37. szám. (Unitárius egyházi bíróságok hatásköre.) Magyarország erdélyi területén fennálló unitárius egyházi bíró Ságoknak hatásköre házassági válóperekben kiterjed-e az ország egyéb részeiben lakói unitáriusokra? (3836/1886 P. számhoz.) Határozat: Tekintve, hogy az Erdélyben bevett unitárius vallás az 1848: XX. t.-cz. által Magyarországon is törvényes, bevett vallásnak nyilváníttatott; tekintve, hogy az 1868: XLIII. t.-czikk 14. §-a Erdély mindazon törvényeit, melyek az erdélyi területen, és a korábban úgynevezett magyarországi részekben a bevett vallás-felekezetek, egyházak és egyházi hatóságok vallásgyakorlati és önkormányzati szabadságát, jogegyenlőségét, egymás közötti viszonyait s hatáskörét biztosítják, fentartja; tekintve, hogy a vegyes házassági válóperekről intézkedő 1868: XLVIII. t.-czikk 2. §-a a kötelék érvényességének kérdésében az egyházi bíróságok hatáskörét általában, s névszerint az unitáriusokra nézve is fentartván, kivételt csak a két evangélikus hitfelekezet magyarországi híveire nézve tesz; tekintve, hogy az 1868: LIV. t.-cz. 22. §-a a házassági, illetőleg vegyes házassági pereket a keresztény vallás-felekezeteknek s ezek közt névszerint az unitáriusoknak is fennálló egyházi bíróságai hatáskörébe utalja; tekintve, hogy az unitárius hitfelekezetüek, ugy a magyarországiak, kik az 1868: LIII. t.-cz. 20. §-ánál fogva valamely a magyar állam területén belől létező egyházközség tagjaivá lenni tartoznak, valamint az erdélyiek és a magyar szent korona alá tartozó egész államterületre megválasztott s ily minőségben legfelsőbb helyen megerősített püspökkel, mint egyházi fővel egy egységes egyházi szervezet kötelékében állanak; tekintve, hogy az unitárius vallásfelekezetnek az ország erdélyi területén korábban fennálló s most az ország egyéb részeiben lakó unitáriusokra nézve is szervezett egyházi bíróságai vannak; tekintve, hogy ezekből kifolyólag az 1868: LIV. t.-cz. 36. §-ának rendelkezése, hogy amennyiben a mindkét felekezetű evangélikusok és unitáriusok egyházi bíróságai rendezve nem volnának, azok válóperei világi bíróságok hatáskörébe tartoznak, az unitáriusokra nézve alkalmazást nem nyerhet, aminthogy az idézett törvényszakasz végbekezdése is