Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

37 33. szám. (Kötelezvény elveszése.) Pénzbeli tartozásról kiállított közönséges kötelezvény elveszése esetében lehetne az adóst a kötelezvény megsemmisítése előtt is tartozásának fizetésére bíróilag kötelezni? (8339/1884. és 2563/1885. P. számokhoz.) Határozat: Értékpapír fogalma alá nem eső közönséges kötelezvény elveszése esetében a kötelezett a tartozás fizetésében a megsemmisítést kimondó határozat hozatala előtt is marasztalható, — kívánhatja azonban, hogy a megsemmisítési határozat jogerőre emelkedéséig a tartozási összegnek birói letétbe helyezésére feljogosittassék. Indokok: A váltótörvény 78. §-a megengedi, hogy az elveszett váltó tulajdonosa a megsemmisítési eljárás folyamatba tétele után az elfogadótól a váltóösszeg kifizetését követelheti, hia a megsemmisítésig kellő biztosítékot nyújt, s e jog illeti a saját váltó kibocsátójával szemben is a váltótulajdonost. (Váltótörv. 112. §-a.) A kereskedelmi törvény 298. és 452. §§-ai szerint az elveszett kereskedelmi utalványok és a közraktári jegyek megsemmisitése tekintetében, a váltótörvény határozatai megfelelő értelemben alkalmazandók, mely intézkedés a közforgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisítéséről szóló 1881. évi XXXIII. t. cz. 1-ső §-a, második bekezdésében kifejezetten hatályában fenntartatott, — ellenben a birói megsemmisítés tárgyát képezhető értékpapirok egyéb nemeire nézvie a most idézett törvény mérvadó. Közönséges kötelezvényekre nézve a p. törv. rendtartás 529—533. §§-ai szabályozzák a megsemmisítési eljárást anélkül, hogy azokban vagy más tételes törvényekben meg volna oldva az a kérdés, ha valljon a hitelező a fizetést a kötelezvény megsemmisítése előtt követelheti-e, vagy sem? E kérdés tehát hasonló esetekre vonatkozó törvény szerint, illetőleg az általános jogelvekhez képest oldandó meg. Nem szenved kétséget, hogy a közönséges kötelezvények fogalmilag az úgynevezett puszta bizonyítási okiratok sorába tartoznak, hogy az azokban kifejezett jogügylet az okiraton kívül függetlenül az okirat kiállításától keletkezik és fejeztetik be, és hogy az okirat csakis bizonyítékul szolgál a már létesült jogügyletnek, — következőleg a közönséges kötelezvény jogi természetéből nem is indokolható ama vélemény, hogy a kötelezett csak az okirat visszaadása vagy annak megsemmisítésére vonatkozó tételes törvények rendelkezéseiből sem vonható le; sőt ellenkezőleg, annak figyelembe vétele mellett, hogy a most emiitett okiratok az értékpapirok fogalma alá esnek, ezeknél pedig elvileg, a szándékolt jogügylet az okirat által keletkezik, s az annak tárgyát képező jog érvényesítése az okirat birlalásától van feltételezve, teljes jogosultsággal bir ama feltevés, hogy a közönséges kötelezvényeknél, melyeknél az okirat és a kiállitá-