Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

32 eként egyházi czélra szánt illetmény behajtassék, s habár a párbér keletkezésénél és fejlődésénél fogva a tulajdonképeni egyházi adó fogalma alá nem vonható, kétséget nem szenved az, hogy a közigazgatási hatóság a kérdéses esetekben oly jogosítványnak szerez érvényt, melyben tekintettel annak tartalmára és czéljára, a közjogi elem túlsúlyban van. Más szempont alá esnek azonban oly ügyek, melyekben panaszlott a kötelezettség alapját el nem ismeri; mert a védelemmel szemben az a kérdés oldandó meg, ha váljon elvontan a parochiális kötelékhez nem tartozó egyén a párbér fizetésére jogszerűen kötelezhető. A jogélet mutatja, hogy ilyenkor magánjogi alapokra (szerződés, végrendelet stb.) visszavezethető kötelezettség esete merül fel, s habár a párbér ekkor is egyházi czélra szolgáló járandóság természetével bir, a magánjogi vonatkozás mégis előtérbe lép, minthogy a felek részéről sem a parochiális köteléken belül támadt jogviszony, sem a párbér egyházi czélja nem tétetik kérdés tárgyává, hanem egyedül az, ha váljon a követelés alapját képező külön jogczim előfeltételei jogilag megállapithatók-e vagy sem ? A most emiitett esetek végleges eldöntésére tehát a vitássá vált kérdések természeténél fogva csakis a polgári bíróságok lehetnek hivatva: áll ez kiváltképen akkor, midőn a párbért követelő lelkész azt állítja, hogy a párbérszolgáltatás ingatlanokon nyugvó dologi terhet képez; minthogy e kérdés elbírálása már az 1881 :LIX. t.-cz. 6. §~ánál fogva is az illető birtokbiróság hatáskörébe van utalva. E megoldás lényegileg összhangzásban van az 1848 előtti jogállapottal is; mert a párbérszolgáltatás iránti követelés a jogot tagadó féllel szemben 1848 előtt is a lelkész, illetőleg annak képviseletében a törvényhatósági ügyész által a polgári biró előtt per utján érvényesíttetett. (Példa erre a kir. Ítélőtáblának a Molnár-féle döntvénygyüjtemény 468. lapján foglalt, 1817. évi szeptember 25-iki keletű határozata.) A kir. Curia jelen határozatának czélja azonban még sem lehet az, hogy megszüntettessék az eddig fennálló s viszonyainknak megfelelő ama gyakorlat, mely szerint a párbérszolgáltatás iránti követelés mindenkor, tehát oly esetekben is, melyekben előreláthatólag a kötelezettség jogalapja kétségbe fog vonatni, első sorban közigazgatási uton érvényesítendő. A kir. Curia fennállott semmitőszéki osztályának határozataiban és a kir. Curiának több határozatában is elismert eme gyakorlatnak a törvényhozás intézkedéséig való fentartása czélszerü már azért is, mert gyakran a panaszlott védelmének iránya előre nem tudható, és mert e gyakorlat nem áll útjában annak, hogy ott, hol a kötelezettség alapja vitás, a közigazgatási határozat jogerőre emelkedése után az abban meg nem nyugvó fél az ügyet birói útra vihesse. Végül meg jegyeztetik, hogy az utóbbi esetekben az ügy