Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

25 ján az ügyvéd vagy a fél ellen ítéltetnek meg, azon jótékony czélra fordítandók, melyet azon ügyvédi kamara határoz meg, melynek az illető ügyvéd a marasztaló határozat hozatala napján tagja volt; tekintve, hogy ehhez képest az ügyvédi kamaráknak feltétlen jogában áll afölött őrködni, hogy az emiitett pénzbírságok rendeltetésüktől el ne vonassanak, s az imént idézett törvény rendelkezésével ellenkező más czélra ne fordíttassanak; és miután ezekből folyólag az illető ügyvédi kamara oly konkrét esetben, midőn az 1874: XXXIV. t.-cz. alapján megítélt pénzbirságnak hová fordítása képezi a kérdés tárgyát, érdektelen félnek többé nem tekinthető: mindezeknél fogva a kir. Curia polgári- és büntető-tanácsainak teljes ülése, vonatkozólag az 1166/1884 B. és 2721/1884 P. számok alatt felmerült esetekre, kimondja: hogy az 1874: XXXIV. t.-cz. alapján az ügyvéd vagy a fél ellen megítélt bírság hováforditásának meghatározására illetékes ügyvédi kamara, az idézett törvény 106. §-a első bekezdésének intézkedésébe ütköző birói határozatok ellen felebbezéssel élhet. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári- és büntető-tanácsainak 1885. évi január hó 8-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett a polgári- és büntető-tanácsoknak ugyanazon évi január hó 30-án tartott teljes ülésében. = L. 6., 10., 23., 49., III. és V. p. d.-eket. 23. szám. (Felebbezés ügyvédi dij megállapítása ellen.) Az ügyvéd dijai megállapítására vonatkozólag saját nevében élhet-e felebbezéssel? 3384/1884 P. 525/1883 V. és 3729/1882 P. számokhoz. Határozat: Az ügyvédi dijak megállapítására vonatkozó birói határozat ellen a peres felek képviselői saját nevökben jogorvoslattal élhetnek. Indokok: Az 1868. évi polg. törv.-rendtartás (1868. évi LIV. t.-cz.) 252. §-a, mely a képviselőknek felszámított és a perköltségekhez sorozott dijait mindkét fél irányában megállapítani rendeli, nyilvánvalólag a fél és ügyvéd, mint perbeli képviselő közti jogviszonyról, illetve a dijakra vonatkozó követelésről intézkedik. A felhívott szakasz alkalmazása mellett hozott birói határozat tehát a dijak tekintetében a képviselő és képviselt fél közti jogot és kötelezettséget szabályozó határozatot képezvén, arra nézve, hogy az ügyvédtől dijai megállapítására vonatkozólag saját nevében és a törvény korlátain belül érvényesíthető jogorvoslat használata megtagadtassák, törvényes ok fenn nem forog. Mert a perrendtartásnak a jogorvoslatokat meg nem engedő tételes és kivételes intézkedései erre ki nem terjednek;