Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

ía delkezése alá esnek, tekintet nélkül a végrehajtási zálogjog bekebelezésére. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-cz. 192. §-ának a) pontja azon, a kérdés lényegét nem érintő eltéréssel, hogy a három év az árverés s nem a sorrendi tárgyalás napjától számitandó vissza, — ugyanazt rendeli, amit rendelt már az 1868. évi LIV. t.-czikk 448. §-a; és a törvénykezési rendtartásnak ezen szakaszát a törvényes gyakorlat mindig ugy értelmezte, hogy az nem alkalmazható a tőkekövetelés oly kamataira, melyek végrehajtási zálogjoggal vannak a telekkönyvi rendszernek megfelelően bekebelezve. Nem is volna indokolható az, hogy a tőke bekebelezése s a kamat egyszerű telekkönyvi kitüntetése már magában biztosítsa a hosszabb időről való kamathátralék elsőbbségét — kárával a telekkönyvi hitelnek és sérelmével a későbbi jelzálogos hitelezőknek — akkor, midőn az egyszerű telekkönyvi kitüntetés nem nyújt a későbbi hitelezőnek kellő tájékozást az iránt, hogy mely idő óta s mily összegben áll fenn, s hogy tényleg fennáll-e a kamatkövetelés. Másképp áll a dolog ott, hol a kamat végrehajtásilag van Ítélet, birói egyesség, vagy közjegyzői okirat alapján, a telekkönyvi rendszernek megfelelően bekebelezve. Itt a végrehajtás elrendelése tanúskodik arról, hogy a kamat nincs kifizetve, és a későbbi hitelező a telekkönyvi rendelet 62. és 65. §§-ainak megfelelő bekebelezés nyomán kiszámtihatja a követelést, mely dologi jogkép terheli — tőke s kamat fejében — az ingatlant. De a telekk. rend. 62. §na joghatályával végrehajtásilag bekebelezettnek csak azt a megítélt, illetve birói egyesség, vagy közjegyzői okirat által megállapított kamatot lehet tekinteni, mely a bekebelezés napjáig már lejárt volt. Mert a telekk. rend. 65. §ja csak szám- és összegszerüleg meghatározott követelésnek biztosításául engedi meg a zálogjog bekebelezését; már pedig a jövőben lejárandó kamatok nem voltak a bekebelezéskor száms összegszerüleg meghatározhatók, s a későbbi hitelező is az ingatlant terhelő kamathátralék összege iránt csak annyiban tájékozhatja magát a telekkönyvben, amennyiben a kamathátraléknak telekkönyvileg kitüntetett kezdő időpontjától fogva a bekebelezés napjáig számithatja a lejárt kamatot. Csak a lejárt kamatokat ekkép kitüntető végrehajtási bekebelezés mondható szilárd alapon nyugvónak, világosnak s határozottnak; és az ily telekkönyvi bejegyzést nem lehet a végrehajtás folyamán megfosztani azon elsőbbségtől s hatálytól, melyet annak az anyagi jog, a telekkönyvi nyilvánosság elve s jelesen a Itelekk. rend. 61. és 62. §§-ai megadtak. Ellenben a fentebbiek szerint nem esnek ezen tekintet alá a tőkekövetelés azon kamatai, melyek a végrehajtási bekebelezés napja után jártak le s a melyek ennélfogva nem vehetők ki a többször idézett §. a) pontájnak megszorító rendelkezése alól; valamint önként értetik, hogy a végrehajtási zálogjog bekebelezése által az azt 2*