Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

267 mennyi esetet, egyáltalán nem szünteti meg a sértő cselekmények miatt, a fegyelmi, illetőleg rendbüntetésnek a kihágási külön eljárás mellőzésével való alkalmazhatását; sőt a bíróságnak, valamint mindazon hatóságoknak, melyek az emiitett fegyelmi, illetőleg rendbüntetés megállapítására jogosítva voltak, ezen joga az 1880 : XXXVII. t.-czikk 4. §-a 2. pontja által nyíltan fönn is tartatott; tekintve, hogy a kihágási b. t. k. 46. §-ának azon értelem, hogy általa^ a bíróságnak az eljárás alatti fegyelmi és rendfentartási büntető hatósága megszüntetett volna, már azon okból sem tulajdonitható: mert ellenkező esetben az ország azon területén, ahol az 1853. évi ausztriai büntető perrendtartás nincs hatályban, a bűnvádi eljárásban, különösen a végtárgyalás alatt más, mint sértő kifejezések által elkövetett rendetlenségek, durvaságok, esetleg ocsmányságok — amennyiben külön büntetendő cselekményt nem képeznek — egyáltalán nem lehetnének büntethetők; tekintve, hogy a kihágási b. t. k. idézett szakaszának az 1880. évi XXXVII. t.-czikk 4-ik §-a 2. pontjával való összehasonlításából, és a törvények e két rendelkezésének egymáshoz való viszonyításából épen ellenkezőleg az következik, hogy a kihágási b. t. k. 46. §-a érintetlenül hagyván a bíróságok (hatóságok) fegyelmi és rendhatóságát, ez által fönnhagyta a bíróságnak azon jogát, hogy csekélyebb helytelenségek, durvaságok, vagy a szenvedélyességek eseteiben, a külön kihágási eljárás mellőzésével azonnal, vagy az illető ügy elintézésével együtt állapítson meg a bíróság iránti tiszteletet, a törvénykezési méltóságot megsértő személy ellen, rendetlenségi, illetőleg fegyelmi megdorgálást, vagy pénzbüntetést; mig ellenben a kihágási b. t. k. 46. §-a által jogot adott a bíróságnak arra, hogy az esetben, ha a sértést erősebbnek, illetőleg komolyabbnak, esetleg a felelős személyt rögtön meg nem határozhatónak találja, amennyiben súlyosabb büntetendő cselekmény nem forog fönn, annak, mint kihágásnak, bűnvádi uton való megbüntetése iránt intézkedjék; tekintve végre, hogy a törvényszékek elé tartozó bűnvádi ügyekre vonatkozólag az eljárás, törvény, vagy kötelező rendelet által szabályozva nem lévén, a kérdés alatti hatóság mikénti gyakorlatának részletes szabályozása pedig a bűnvádi eljárásról szóló törvénykönyvnek feladatát képezvén: ennek nemlétében, ugy a fönnforgó tárgyra, valamint a bűnvádi eljárás legfőbb feladatára nézve, a régibb törvényeknek és a törvénykezési gyakorlatnak az ujabban létrejött törvényekkel és az ezekben elfogadott elvekkel való összhangzásba hozatala a legtöbb esetben magára a bíróságra hárul: Mindezeknél fogva kimondja a Curia büntető tanácsainak, teljes ülése, vonatkozással a 3150/1882. sz. a. előterjesztett bűnvádi ügyre: hogy a bíróság jogosítva van bűnvádi ügyben is, ha a hozzá intézett beadvány a bíróságot, vagy valamelyik biró személyét! sértő, vagy a bíróság iránti tiszteletet megsértő kifejezést tartalmaz: emiatt az ellen, aki e beadványt ennek sértő tartalmát tudva, aláirta, habár az nem lenne ügyvéd, a kihágási eljárás mellőzésével, fegyelmileg akár megdorgálást, akár pénzbüntetést megállapítani. Ennek folytán tekintve, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-czikk 67. §-a szerint, az ügyvéd az általa készített, illetőleg jegyzett beadványban használt illedelmetlen és sértő kifejezések miatt őt birságban marasztaló határozat ellen egyfokú fölebbezéssel élhet, s arra nézve, hogy az ügyvéd 6s nem ügyvéd között e tekintetben különbség tétessék, ok