Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

268 fönn nem forogván, kimondja a Curia büntető tanácsainak teljes ülése azt is: hogy a beadványokban használt sértő kifejezések miatt fegyelmi, vagy rendbüntetést megállapító első, vagy esetleg másodfokú határozat ellen egyfokú fölebbezésnek van helye. Magától értetik egyébiránt, hogy Erdélyre nézve, ahol ugyanis az 1853. évi ausztriai büntető perrendtartás hatályban van, a jelen határozat tárgyát képező esetekben, azon perrendtartás 244—247. §§-ai alkalmazandók. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia, büntető szakpsztályának 1882. évi május hó 22-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon év június hó 5-én tartott teljes ülésben. = Hatályát vesztette az 1897: XXXIV. t.-cz. folytán 9. szám. (Sértett felebbezési joga megszüntető határozat ellenJ A kir. törvényszékek illetőségéhez tartozó és hivatalból üldözendő bűntett vagy vétség miatt indított bűnvádi ügyben a kir. ügyész indítványa alapján hozott megszüntető határozat ellen, a sértett fél jogosítva van-e fölebbezéssel élni? (5585/1882. B. számhoz.) Határozat: Tekintve, hogy az 1871. évi XXXIII. t.-czikk által a közvádlói teendőkkel felruházott kir. ügyészség életbeléptetése után, a m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék által elfogadott és ma is fennálló törvénykezési gyakorlat szerint, a hivatalból való üldözés tárgyát képező büntetendő cselekmények miatt indított bűnvádi eljárásban, az alsóbbfoku bíróságok által hozott felmentő ítélet, vagy megszüntető határozat ellen, ha a kir. ügyész nem. felebbezett, a magánjogi érdekeiben közvetlenül sértett vagy károsított fél, használhatja a fölebbezést, mely esetben azon körülmény, hogy nem a kir. ügyész fölebbezett, vagy hogy ő indítványozta a megszüntetést, az ügy felülvizsgálatának akadályát nem képezte; tekintve, hogy oly magánjogi követelések fölött, melyekre vonatkozólag nem a polgári eljárás alatt merülnek föl a büntetendő cselekmények jelenségei, hanem melyeknek alapját egyenesen valamely büntetendő cselekmény képezi: a polgári bíróság! csak a különösen meghatározott esetekben, milyenek a büntetendő cselekmény elkövetésének, vagy az abban való részességnek gyanújával terheltnek halála, elmebetegsége, vagy szökésben léte s ezeken felül csak az esetben határozhat: ha a magánjogi követelés alapját képezett büntetendő cselekmény fölött a büntető bíróság már jogérvényesen itélt, vagy határozott, s a magánjogi igények fölötti eljárást és Ítéletet a polgári útnak tartotta fönn; tekintve, hogy a dolog ez állásában, a vádnak, kizárólag a kir. ügyész által való képviselete, illetőleg a vádlott terhére való felebbezésnek kizárólag a kir. ügyészre ruházása mellett — a sértett vagy károsított, a magánjogi elégtételt illetőleg annak érvényesítési jogát — a bűnvádi ügyben hozott határozatnak a kir. ügyész által elmulasztott fölebbezése, vagy a megszüntetésnek a kir. ügyészi által való indítványozása folytán végleg elveszíthetné, anélkül, hogy megadatnék neki a lehetőség, ezen — az ő vagyoni jogkörét közvetlenül érintő — ügyben a törvény által megengedett orvoslatot igénybe venni; tekintve, hogy az imént kiemelt föltevésen alapuló fölfogás nem támogattatik a hazai régi joggyakorlattal sem; az 1880. évi XXXVII-