Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

266 Oly esetben, midőn a magánvádló a B. T. K. 116. §-a adta jogával élvén, vádját bármely bíróság előtt visszavonja, ugyanaz (a ^ vádló) az összes fölmerült eljárási költségek megfizetésére kötelezendő azon egyedüli eset kivételével, midőn a vádlott részére fölmerült költségek viselése iránt a magánvádló és vádlott között ellenkező megállapodás jön létre, és ez azonnal a vád visszavonása alkalmával mindkét fél által a bíróság előtt szóval, vagy hiteles alakban kiállított Írásbeli nyilatkozatban kijelentetik; ily megállapodás azonban harmadik személyek (p. o. kir. kincstár, a tanuk, szakértők, stb.) igényeire nézve hátrányos befolyással nem lehet, hanem az emiitett eljárási költségek- és előlegekért első sorban mindenesetre a vádját visszavonó magánvádló marad felelős. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia, büntető szakosztályának 1882. május 8-án tartott teljes ülésében. Hitelesittetett 1882. május 22-én tartott teljes ülésben. == Hatályát vesztette az 1897: XXXIV. t.-cz. folytán. 8. szám. (Sértő kifejezés beadványban.) A büntető bírósághoz nem ügyvéd által intézett beadványban foglalt, a bíróság iránti tiszteletet sértő kifejezés miatt a megsértett bíróság a beadvány benyújtóját pénzbirsággal sujthatja-e, vagy nem? Ha igen, ezen határozat ellen van-e, és hány fokú fölebbvitelnek helye? (3150/1882. B. számhoz.) Határozat: Tekintve, hogy a H. K. II. R. 69. czime, valamint az 1486 :68. t.-czikk és számos más hazai törvények alapján a bíróságok jogosítva voltak, a színük előtt bárki ellen elkövetett tettleges, valamint szóbeli sértések, úgyszintén az ügyiratokban, illetőleg beadványokban használt, a bíróság tekintélyét sértő kifejezések miatt a sértő ellen bírságot megállapítani; tekintve, hogy a bíróságok ezen hatósági köre, a törvénykezés méltósága, a törvénykezési eljárás alatt szükséges csend és rend, továbbá ugy a birói tekintély, valamint a felek, a nyilvános tárgyalások alatt pedig egyúttal a perlekedő közönség oltalma szempontjából a birói intézménynek nélkülözhetetlen atributumát képezi; tekintve, hogy a bíróságok ezen hatósági köre, az ujabb törvények, nevezetesen az 1868 :LIV. t.-czikk 118. §-ában, az 1874 :XXXIV. t.-czikk 67. §-ában, valamint az 1880. évi XXXVI. t.-czikk 44. §-a alapján 1880. 2265. sz. a. kiadott; igazságügyminiszteri rendelet 85. §-ában azon ügyekre nézve, melyekre e törvények és rendelet vonatkoznak, csakis részletesebb meghatározását és szabályozását nyerte; tekintve, hogy a törvényhozás azon ágára, nézve, melyre vonatkozólag az eljárás az imént felsorolt ujabbi törvények, illetőleg rendelet által még nem szabályoztatott: az érintett fegyelmi és rendhatósági kör a fentebb megjelölt régibb törvények és az ezekből kifejlődött gyakorlat alapján folyton hatályban tartatott és mai napig is hatályban van; tekintve, hogy a bíróságnak ezen hatósági körével a kihágási b. t. k. 46. §-a sem áll ellentétben, mert ezen szakasz a hatósági közeg vagy a hatóság elleni sértő kifejezés használatát kihágásnak nyilvánítván, és e kihágás büntetését megállapítván, jogot ad ugyan a hatóságnak, hogy az ellene, vagy a hivatalos eljárásban levő közege ellen használt sértő kifejezéseket mint kihágásokat vegye, illetőleg vétesse bűnvádi eljárás és büntetés alá; de nem foglalván és nem is foglalhatván át az egyébként a fegyelmi vagy rendhatóság körébe tartozó vala-