Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

252 miniszteri rendelet 22. §-a alapján a végrehajtató végrehajtási zálogjog bekeblezésével vagy előjegyzésével lekötne tévesen és jogosulatlanul oly házközösségi vagyont is, melyben a végrehaj­tást szenvedőnek része nincs; s a lekötött házközösségi ingat­lan feletti szabad rendelkezésben annak a végrehajtást szenve­dőtől külömböző jogos tulajdonosait a kihasitási eljárás befeje­zéséig, — melynek meginditása a végrehajtató önkényétől függ, — meggátolná, vagy a tévesen kieszközölt végrehajtási zálog­jogi bejegyzés törléséhez szükséges joglépéseknek folyamatba té­telére a lekötött ingatlan tulajdonosait kényszerítené. Erre való tekintettel, s minthogy az 1873. évi XXIX. t.-cz. ­nek 4. §-ában, — amelynek végrehajtását s foganatosításának módját épen a 34601/881 J. M. E. számú rendelet van hivatva tüzetesen szabályozni, — a törvényhozó azt az elvet mondotta ki: hogy a házközösségi vagyonra végrehajtásnak egyes házkö­zösségi tagok kötelezettségei miatt csak annak az osztályrésznek mértéke és aránya szerint van helye, mely a kötelezett házkö­zösségi tagot a házközösségi vagyonból törvényesen megilleti: nyilvánvaló, hogy a törvény czélzata szerint a házközösségi tag kötelezettsége alapján a házközösségi vagyon terhelése s a ki­hasitási eljárás meginditása csak akkor foghat helyt, ha bizo­nyos, hogy a végrehajtást szenvedő házközösségi tagot a házkö­zösségi vagyonból rész valóban megilleti, vagy megilletheti s ha ezt a végrehajtató, mint a végrehajtás elrendelhetésének szük­ségszerű előfeltételét tényleg ki is mutatja. Minthogy pedig a törvény végrehajtásának módjára vonat­kozó rendelet intézkedéseinek körét és értelmét maga a törvény irányozza, jai fentebbiekből következik, hogy a 34601/881 J. M. E. számú rendelet 22. §. második pontjának az a rendelkezése : hogy «a végrehajtási kérvényben a viszonyoknak megfelelően pontosan megjelölendő az illető házközösség és annak ingatlan vagyona», összevetve ezt az 1873. évi XXIX. t.-cz. 4. §-ának intéz­kedéseivel, helyesen csak a rendelet tartalmával különben sem ellenkező azt az értelmezést nyerheti, hogy a 34601/881 J. M. E. számú rendelet az 1873. évi XXIX. t.-cz. 4. §-ának intézkedé­sét módosítani nem akarta, hanem a végrehajtási alap tüzetes megjelölésének kötelezettségét azon a kötelezettségen felül róvja a végrehaj tatóra, hogy ez az összeirási lajstrom kivonatával, ille­tőleg egyéb hiteles okiratokkal egyúttal kimutatni is tartozik, hogy a végrehajtást szenvedő az illető házközösségnek, melynek vagyonáról van szó, vagy tényleg házközösségben élő, vagy ab­ból jogosultan kilépett, de igényeire nézve kielégítést nem nyert tagja (1873 : XXIX. t.-cz. 5. §-a) vagy végül valamelyik házközösségi tagnak végrendeleti örököse. (1873: XXIX. t.-cz. 3. §-a.) Kelt Temesvárt, a temesvári kir. Ítélőtáblának 1892. évi október hó 18. napján tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1892. évi november hó 3. napján tar­tott teljes ülésben.

Next

/
Thumbnails
Contents