Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

248 Ugyanis az idézett törvénynek ama kifejezése, hogy nem egy, hanem több végrehajtásról tesz említést, továbbá az, hogy nem az egyes eljárásokért, hanem általában «eljárásoknál» szabja meg a 2 frt napi dijat, kétségtelenné teszi, hogy a törvényben foglalt szövegezés szerint a napi dijra való jogosultság nem az eljárások számától, vagy ezeknek egymástól való külömböző helyétől, hanem kizárólag attól feltételeztetek, hogy az eljárás vagy eljárások a biróság székhelyén kivül teljesíttessenek. Végül kizárj a az érintett értelmezést a napi dij fogalma is. Ugyanis napi dij fogalma alatt akár kárpótlást értsünk azokért a rendkívüli kiadásokért, melyek az által merültek fel, hogy a kiküldött lakhelyétől távol teljesít hivatalos eljárást, akár pedig napszakra beosztott szolgálatért járó javadalmazást, okszerűen következik az, hogy első esetben a kárpótlást, második esetben a díjazást egyedül arra az egy napra és csak egyszer követelheti a végrehajtó, amely napon a biróság székhelyétől távol volt, illetve, amely napon, tekintet nélkül a cselekmények számára, székhelyétől külömböző helyen foglalkozott. A fuvardíjra nézve pedig általánosan érvényben levő szabály az, hogy bírósági alkalmazott fuvarköltséget csakis a tényleg tett utazásért számithat fel. Hogy ez az általános szabály a bírósági végrehajtókra nézve is érvényes, emellett szól az 1875. évi IX. t.-cz. 5. §-ának az a rendelkezése, mely a bírósági végrehajtók fuvardiját már előre külön díjszabályzatban megállapittatni rendeli, mely intézkedéssel a netaláni visszaélésnek elejét venni kívánja. Való ugyan, hogy az idézett szakasz a kir. végrehajtó székhelyétől, mint kiindulási ponttól kezdve rendeli el annak díjszabályzat által leendő megállapítását, hogy a végrehajtó fuvardíj fejében mennyit számithat fel, ámde ez intézkedésnek magyarázata feltalálható abban, hogy a törvény e díjszabályzat által csupán a rendszerinti esetekre kívánt előre gondoskodni, ama rendkívüli esetekre azonban nem terjeszkedett ki, midőn a végrehajtó a székhelyről távozva visszatérés nélkül több községben teljesít végrehajtást, és pedig azért nem, mert tekintettel a községek és puszták nagy számára s ezeknek egymástól való külömböző távolságára, külömböző utakra, külömböző útirányokra, sőt utazási eszközökre, olyan díjszabályzatot összeállítani alig lehetne, mely minden eshetőséget előre felkaroljon, fenn kellett tehát hagyni a bírósági végrehajtó részére azt a jogot, hogy ilyen esetben székhelyétől számított fuvardíján felül távolságméret szerint felszámíthassa azt a fuvardijat, mely a valóságban megtett utazásnak megfelel. De, hogy az érintett általános szabály a bírósági végrehajtókra is alkalmazandó, a mellett szól az 1875. évi IX. t.-cz. 4. §. utolsó bekezdésének ama rendelkezése is, hogy a bírósági végrehajtó nem számithat fel fuvardijat akkor, ha az utazás a fél alkalmatosságán vagy költségén történt.