Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)
11 1. a másodbiróság oly elsőbirósági határozat ellen közbevetett felebbviteli beadványt utasitott-e vissza, amely határozatnak végérvényes felülbírálására volt a törvény értelmében hivatva, avagy 2. iá másodbiróság által visszautasított felebbviteli beadvány oly elsőbirósági határozat ellen volt-e intézve, amely esetleg harmadbirósági felülbirálat tárgyát képezheti? s az előadottak alapján egyúttal ki volt mondandó, hogy az első esetben a másodbiróságnak visszautasító végzése ellen a további felfolyamodás ki van zárva, mig ellenben a második esetben a visszautasító végzés ellen a további felfolyamodás helyt foghat. Kelt Budapesten a kir. Curia polgári szakosztályainak 1883. évi szeptember hó 20-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi október hó 18-án tartott teljes ülésben. = L. 6., 22., 23., 49., III. és V. p. d.-eket. 11. szám. (Perfeljegyzés esetei.) A perfeljegyzés mily keresetek alapján rendelhető el? 1883. évi 6537. polg. számhoz.) Határozat: A perfeljegyzés csak az 1855. évi deczember 15-iki és 1870. évi február 5-iki telekkönyvi rendeletek XIVfejezete értelmében a bejegyzés érvénytelensége vagy megszűnte okából támasztott kitörlési keresetek alapján rendelhető el. Indokok: A telekkönyvek tárgyában kiadott törvényerejű rendeletek XIV. fejezete tüzetesen kijelöli azon kereseteket, melyek alapján a peresség a telekkönyvbe feljegyezhető; e szerint pedig az idézett rendeletek 148. J.52. és 155. §§-aiban felsorolt eseteken kivül más perfeljegyzésnek helye nincs; ugyanis: a 148. §. az ott érintett kitörlési kereset indítására azon felet jogosítja fel, aki valamely bekeblezés által jogaiban sértetett; ily jog alatt pedig csakis a nyilvánkönyvi jogoklat lehet érteni, mert a telekkönyvi rendelet általában csakis ily jogokról intézkedik, s ama per czéljául az előbbi nyilvánkönyvi állapot Jielyreállitását jelöli meg. Ugyanezen tekintet alá esik a 152. szakasz; a 155. §. által pedig már kifejezetten csak a nyilvánkönyvi tulajdonos vagy hitelező jogosittatik fel törlési kereset inditására. Mindezekből nyilvánvaló, hogy 4igy a törlési kereset, mint annak folyamatban létének telekkönyvi feljegyzése kiválóan a már szerzett nyilvánkönyvi jogok oltalmát czélozza. A rendelkezés ezen czélja pedig kizárja, hogy annak kivételes természetű intézkedése kiterjesztessék oly keresetekre, melyek személyes jog érvényesítésére indíttatnak és uj nyilvánkönyvi jog megszerzését czéloz/ák. Megengedni, hogy ily kertesetek alapján a peresség a telekkönyvbe feljegyeztessék, a
