Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

197 Hitelesíttetett az 1896. április 30-án tartott polgári teljes ülésben. — 764/18B6. eln. sz. Jelen kir. ítélőtáblai döntvényben foglalt határozat a kir. Curiának tilz 1900. évi XXV. t.-cz. 13. §-a alapján 1896. évi május 26-án tartott polgári teljes ülésében hozott és ugyanazon év június hó 23-án hitelesitett III. számú döntvénye által megváltoztattatott, amennyiben kimondatott, hogy a kérdéses perekben a felebbezési bíróságnak végzései ellen a peres felek felfolyamodással nem élhetnek. 6. szám. (Örökösödési bizonyítvány kiadása.) A hagyatékhoz nem tartozó, de az örökhagyó házastársa, vagy valamelyik örökös által osztály alá bocsátott ingatlan az 1894. évi XVI. t.-cz. X. fejezetében szabályozott eljárás mellett az osztályba bevonható-e, s az örökösödési bizonyítvány kiadása iránti kérvény visszautasitható-e azon okból, hogy ily ingatlan is bevonatott az osztályba? (Vonatkozással a 2508. és 2509—1896. és 436—1897/1. számok alatti polgári ügyekben felmerült kérdésre.) Határozat: A hagyatékhoz nem tartozó, de örökhagyó házastársa, vagy valamelyik örökös által osztály alá bocsátott ingatlan az 1894. évi XVI. t.-cz. X. fejezetében szabályozott eljárás mellett is az osztályba bevonható, illetve kiegyenlítési értékül átadható. Ebből folyóan az 1894. évi XVI. t.-cz. X. fejezetében szabályozott eljárásnak akkor is helye van, ha az örökhagyó házastársa, vagy valamelyik örökös a hagyatékhoz nem tartozó saját ingatlan rész jutalékát osztály alá bocsátja s az örökösödési bizonyítvány kiadása iránti kérelem azért, mert ily ingatlan is osztály tárgyává tétetett, nem utasítható vissza, hanem az örökösödési bizonyítvány kiadása iránti eljárás folyamatba teendő és az örökösödési bizonyitványnyal együtt az osztályt magában foglaló s az 1894: XVI. t.-cz. 60. §-ában körülirt alaki kellékeknek megfelelő okirat is a hagyatéki biróság által, annak idején a telekkönyvi hatósághoz átteendő. Indokok: Előre bocsátva azt, hogy bár az 1894. évi XVI. t.-czikk a X. fejezetben a rendes hagyatéki eljárástól eltérő, ennél gyorsabb eljárást szabályoz az esetre, ha az örökösök mind nagykorúak, de ez esetben is a rendes hagyatéki eljárásra vonatkozó alapelvek alkalmazást találnak ott, hol a X. fejezetben foglalt js az örökösödési s hagyományi bizonyítvány speciális természetére vonatkozó szabályok azt ki nem zárják. Az 1894: XVI. t.-cz. egyik főczélja az, hogy az ingatlanokra vonatkozó jogviszonyok telekkönyvileg is a tényleges állapotnak megfelelően szabályoztassanak, illetve a telekkönyvben kitüntettessenek; ez a czél lebegett, mint a törvényjavaslat indoklásából látszik, a törvényhozó előtt akkor, midőn az ingatlanokra nézve, a hagyatéki tárgyalási kényszert életbeléptette. Ennek a sarkalatos alapelvnek adott kifejezést akkor, midőn a