Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

198 60. §-ban azt rendeli, «ha az örököstársak között az osztály oly módon jön létre, hogy az örökhagyó házastársa, vagy az örökösök közül egy vagy többen saját vagyonukat is osztály alá bocsátják, vagy kiegyenlitő értékül átadják az érdekeltek kérelmére az e tárgybeli jogügyletekről szerkesztett és bemutatott okiratokat, a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvhöz kell csatolni, a bemutatott okirat alapján eszközlendő telekkönyvi bejegyzés végett a hagyatéki biróság, az áttételi végzés áttételével egyidejűleg keresi meg a telekkönyvi hatóságot, hacsak az érdekeltek másr kép nem állapodtak meg.» Ez esetben is a hagyatéki átadás tárgyát csupán a hagyatéki ingatlanok képezik; a hagyatéki biróság érdemlegesen csupán ezek felett intézkedik, a létrejött osztályos egyezséget .pedig egyszerűen a telekkönyvi hatósághoz átteszi. Minthogy az 1894: XVI. t.-cz. X. fejezetének egyetlen intézkedése sem zárja ki a hagyatéki osztálynak a fenti módon való keresztülvitelét, a törvény ezen helyen e kérdésről egyszerűen nem intézkedik, ez esetben a joghasonlatosság szabályai az irányadók, erre való tekintettel, minthogy ezen esetre a rendes hagyatéki eljárás keretén belül az idézett 60. §. intézkedést tartalmaz, s ezen intézkedés, mint fennebb mondva volt, ép a törvény alapelvéből folyik, az 1894: XVI. t.-cz. 60. §-a megfelelően alkalmazandó lesz az esetben is, midőn a X. fejezetben szabályozott eljárás mellett az örökhagyó házastársa, vagy valamelyik örökös a hagyaték tárgyát nem képező saját ingatlanait is az osztályba bevonatni akarja. Ha tekintetbe veszszük azt a fontos körülményt, hogy a tényleges birtokos telekkönyvezéséről szóló 1892. XXIX. t.-cz. 2. §. 1. B) pontjának rendelkezése szerint, a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése iránt való eljárás megindithatásának egyik esete ép a hagyatéki eljárás keretén belül merülhet fel, s mert korábbi törvény az 1894: XVI. t.-cz. ezt a törvényt nem módosította, hanem annak intézkedéseiben lefektetett alapelvet még tovább fejlesztette; ha tekintetbe veszszük, hogy a hagyatéki ingatlanoknak a megosztása nagyon fontos gazdasági érdekeket érint s ha ez a X. fejezetben szabályozott eljárásnál a fenti esetben kizárva lenne s csupán az örökösödési bizonyitvány áttétele után a felek a telekkönyvi hatóságnál kérelmezhetnék az osztály telekkönyvi keresztülvitelét, az osztály megjelölése igen sok esetben lehetetlenné válnék; mert időközben egy harmadik személy a hagyatéki ingatlanra, vagy az örökös által osztály alá bocsátandó ingatlanra jogokat szerezhetne, mi által az osztályhoz az ő hozzájárulása is megkívántatnék; — ha figyelembe veszszük azt, hogy a felek az osztály megejtése után az ingatlanokat rendesen tényleges birtoklásukba veszik a törvényhozás saját alapeszméjével jutott volna ellenmondásba, ha az örökösödési bizonyitvány kiadását a fenti esetre kizárni akarta volna. ' 1 ' : ! ! 1 | .1 Hogy ez nem volt a törvényhozó intencziója, kitűnik abból,