Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

190 lehet kétség az iránt, hogy a végrehajtási törvény 224. §-a szerint biztositási végrehajtásnak, ha pedig a per tárgyát csak valamely meghatározott dolog, vagy jog képezi, a 237. § b) pontjának feltétele mellett zárlatnak van helye; tekintve másrészről, hogy az igy keresetben érvényesített jogigényre s ennek biztosítására külömbség nem lehet, hogy valamely meghatározott dolog vagy jog és készpénz együtt egy-, vagy külön keresetben érvényesíttetik, tekintve ebből folyólag, hogy akkor, ha ingatlan tulajdona s birtoka iránt indított perben az elvont hasznok készpénzbeli értéke is követeltetik, kell, hogy a követelés a jogi természetének megfelelő s a törvény által tüzetesen meghatározott biztositási módban részesüljön; tekintve, hogy ha az ingatlan tulajdona s birtoka mellett annak pénzben követelt elvont hasznának a megtérítése is képezíi a per tárgyát és az elvont haszon pénzben maghatározott összegben ítéltetett meg, ez a követelés az 1881. évi LX. t.-cz. 224. §-ában érintett készpénzbeli követelés fogalma alá esik; tekintve azért, hogy ha ily perben feltétlenül marasztaló Ítélet keletkezett, amely alperes által halasztó hatályú jogorvoslattal megtámadtatott, nincs jogi alapja annak, hogy az ingatlanra nézve a 237. § b) pontja értelmében a zárlat elrendeltessék, az elvont hasznok egyenértékéül megitélt készpénz követelésre nézve pedig a 224. §-a alapján biztositási végrehajtás ne engedtessék, miután a biztositási intézkedés elrendelésének mindkét követelés tekintetében ugyanazon alapja van; és tekintve, hogy a biztositási intézkedés szempontjából az a körülmény, miszerint a pénzkövetelés a fődolognak csak járuléka, külömbséget nem llehet, mert a keresetnek mindkettő egyaránt tárgya volt és mert a végrh. törvény 224. §-a nem rendeli, hogy a készpénzkövetelés a keresetnek főtárgyát képezze; tekintve, hogy abban az esetben, a midőn ily nemű perben a pénzösszegben megitélt elvont haszon mellett felperest perköltség is illeti, a végreh. törvény elvei szerint a perköltség a készpénzben megitélt követeléssel egy tekintet alá esik, mig ellenben abban az esetben, ha a per tárgyát csak valamely dolog vagy jog képezte, midőn tehát a kereset nem tárgyaz pénzbeli követelést és igy a perköltség sem eshetik az 1881 :LX. t.-cz. 224. §-ban érintett kész-pénzbeli követeléssel egy tekintet alá, ezek alapján a 815.—1895. sz. alatti jogesetből folyólag a fentebbi határozatot kimondani kellett. Kelt Kolozsvárott, a kir. itélő-táblának 1895. április hó 4-én tartott teljes tanácsülésében. Hitelesíttetett a kir. itélő-táblának 1895. április hó 11-én tartott teljes tanácsülésében. = 72/1897. eln. sz. Jelen kir. ítélőtáblai döntvényben foglalt határozat a kir. Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a alapján 1896. évi decz. 4-én tartott teljes ülésében hozott és 1897. évi január 5-én hitelesített IV. számú döntvénye által megváltoztattatott, amennyiben kimondatott, hogy a kérdéses perekben az elvont haszon fejében megitélt pénzösszeg is a per költség erejéig a biztositási végrehaj ás, ha egyébként erre nézve az 1881 :LX. t.-cz. 224. §-ában irott egyéb feltételek fennforognak is, el nem rendelhető.