Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)
188 vagyonból befolyt vételár ellen sorozott követelések kielégítése az 1881 : LX. t.-cz. 201. §-nak első bekezdése értelmében utalványozás által történik, tényleges kifizetés napjáig számítani, s eként a hitelezőt ebben az egy esetben jogos kamatkövete^ lésében csorbítani kívánta volna, már pedig kétségtelen, hogy a kamatoknak ily módon való utalványozása a hitelező érzékeny károsodásával járhat, miután az utalványozó végzés csakis ennek jogerőre emelkedése után közöltetik kifizetés végett a letéti hivatallal, ami még abban az esetben is, ha a felek jogorvoslattal nem élnek, rendszerint hosszabb idő után következik be. Ezeknél fpgva elvként volt kimondandó, hogy az 1881 : LX. t.-cz. 201. §-a szerint a bírói letétből kiutalt tőkekövetelések után a végrehajtást rendelő, illetve sorrendi végzésben meghatározott kamatok nemcsak az utalványozó végzés keltéig, hanem ettől kezdve tovább is járnak. Ezek után eldöntés tárgyát képezi még az a kérdés, hogy a kamatok az utalványozó végzés kelte után még meddig járnak? Ennek az időpontnak a meghatározásánál döntő s irányadó jelentőség csakis annak a birói intézkedésnek tulajdonitható, amelylyel megszűnik a törvényes akadálya annak, hogy a hitelező részére sorozott és kiutalt összeget felvehesse. Habár ennek a szabálynak szoros alkalmazása mellett az egyes hitelezőkre nézve a pénz felvételét akadályozó törvényes ok csakis azon a napon volna megszűntnek tekinthető, amely napon értesítést nyertek arról, hogy a jogerős kiutaló végzés a letéthivatalnak a fizetések teljesítése végett kiadatott; mégis a birói letétből való kiutalás által történő fizetésnél ez a szabály az összes hitelezők jogos érdekeire való tekintettel ily szoros alkalmazást nem nyerhet, mert ha a letéthivatal akkor, amidőn a jogerős kiutaló végzést a fizetések teljesítése végett megkapja, nem ismeri határozottan azt a napot, amely nap valar mennyi félre nézve fizetési napnak, és eként a kamatozás végpontjának tekintendő: abban az esetben az utalványozó végzésben utolsó helyen nevezett, vagy a vételári maradványra utalt félnek jutalékát a letéti hivatal megnyugvással mindaddig ki nem fizethetné, mig a megelőző tételek kifizetve nem lettek, mivel mindaddig ki nem számithatja, hogy az előző követelések után járó magasabb kamat fedezésére a felosztandó tömegből mily összeg szükségeltetik. És tekintve még, hogy rendes ügykezelés mellett a hitelelezők értesítése az adóhivatal értesítésével rendszerint összeesik: az összes hitelezők, valamint a végrehajtást szenvedő fél jogos érdekében kimondandó volt: hogy a jelzálog vételárából történt kiutalás esetében fizetési időpontnak és a kamatozás végpontjának az a nap tekintendő, amely napon a jogerős utalványozó végzés a letéthivatalba érkezik. Kelt Kassán, a kir. ítélőtáblának 1901. évi június hó 18. napján tartott polgári teljes ülésében.
