Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

187 fejezett rendelkezést nem tartalmaznak, avagy egyáltalán oly intézkedést nem foglalnak magokban, melyből okszerűen következnék, hogy a bíróság már az utalványozás alkalmával a sorozott kamatokat számszerűen a kifizetésig volna köteles meghatározni: tekintve továbbá, hogy az idézett törvénynek 133. §-a a hitelező követelésének hasonszerü kielégitése esetében elrendeli ugyan, hogy a bíróság által a végrehajtási összeg az utalványozás napjáig kiszámított járulékaival az utalványozó végzésben kiteendő, egyúttal azonban kötelezi a bíróságot arra is, hogy az utalványozó végzés kelte után a hitelezőt még megillető kamatok kiszámításához szükséges adatokat a végzésben pontosan \ jelölje meg, ebben az esetben tehát a törvény a bíróságnak nyilván kötelességévé teszi oly kamatoknak a kiutalását is, melyek a kiutaló végzésben összegszerűen még meg nem határozhatók; tekintve végül, hogy a bírói letétek kezelésére nézve az 1881. évi 39.425. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 16. §-nak 3. pontja csak az iránt intézkedik, hogy «a kiadandó letéttárgy pontosan legyen körülirva», ennek a rendelkezésnek pedig megfelel az utalványozó végzésnek olynemü szerkesztése, melylyel a kamatláb, valamint a kamatozás kezdete és a kamatozás idejének végpontja meg van határozva, miután az ilyen intézke' dés esetében az illető letéti hivatalnak rendelkezésére állanak a szükséges adatok, melyek alapján egyszerű számtani művelettel a folyó kamatok czimén kiutalt összegeket is azonnal és pontosan meghatározhatja; mindezekhez képest törvényes akadály nem forog fenn arra nézve, hogy az utalványozó végzés kelte után járó kamatok kiszámításával az illető letéti hivatal bizassék meg és a bíróság feltétlen kötelességévé nem tehető, hogy a tőkekövetelés után a kifizetésig sorozott kamatokat már az utalványozó végzésben összegszerűen megállapítsa. Minthogy a fentebbiek szerint az a jogszabály, hogy az adós a kikötött vagy törvényes kamatokat a tőke tényleges visszafizetése napjáig a hitelezőnek megfizetni tartozik, fennálló eljárási szabályaink által korlátozva nincs; minthogy továbbá az utalványozás módjára s a birói letétek kezelésére vonatkozó szabályok sem állanak útjában annak, hogy a kérdésben forgó kamatok az utalványozó végzés kelte utáni időre is a hitelező részére kiadassanak; minthogy végül ugy az ingó zálogból való kielégítés (1881: LX. t.-cz. 113. §.)„ valamint a lefoglalt követelésből való kielégítés (1881 : LX. t.-cz. 133. §-a) esetében, nemkülömben abban az esetben is, midőn a jelzálogból befolyt vételár ellen sorozott követelések kifizetését az 1881 : LX. t.-cz. 201. §-nak utolsó bekezdése értelmében a biró vagy az evégből megbízott kir. közjegyző teljesiti. a kérdésben forgó kamatokat a hitelező a tényleges kifizetés napjáig kapja meg, és fel nem tehető a törvényhozástól, hogy csakis abban az egy esetben, midőn ingatlan